Cskata

Esik az eső. Hajnal óta folyamatosan kisebb-nagyobb intezitással. Én meg már nagyon kezdem unni. Hosszú volt a tél, végre elkezdtek nyílni a kertben a virágok, lenne kedvem motyorogni és akkor a lakásból sem lehet kilépni. Pedig az elhúzódó depressziómnak jót tenne egy kis napsütés.Na meg, kedvem is…

Hááááát! Mit ne mondjak, nem érzem valami kiválóan magamat. Még csak azt sem mondhatom, hogy a tél miatt, mert az utóbbi napokig nem is volt igazán tél. De! Túl régóta tart már ez a lakásbazáró, szürke idő. Időjárási frontok jönnek-mennek, hogy ne unatkozzon az ember gyereke. Amilyen időjárás van…

Anyám, én nem ilyen lovat akartam! December van, és ilyenkor a négy évszakhoz szokott ember már hidegre, hóra vágyik. Ennek örömére egyenlőre csak a tél kellemetlenebbik oldalát sikerült megtapasztalni. Tegnap is egész nap nyakig ért a köd, ködszitálás volt és nagyon hideg.…

„Na végre, hogy tavasz van!” Persze ez még nem az igazi! Csak álmodozik róla az ember. Tegnapelőtt nagyon szépen sütött a nap és meleg is volt. Lehetett végre kapirgálni a kertben és egyből jobb lett az ember hangulata is. A hóvirágok lassan már el is nyílnak, alig bírják…

Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a névnapi jókívánságokat! Nagyon jó érezni azt, hogy vannak akik még szeretik az embert. Elég sok negatív élmény ért mostanában. Ezért nagyon nagy szükségem van a megerősítésre. A teliholdon és a melegfronton kívül is zajlanak…

Fáradok. Ebbe sok minden belejátszott az elmúlt napokban a hőségen kívül. A kánikula már önmagában elég lett volna hozzá, hogy nyűgös legyek. És ezzel nem lettem volna egyedül. Környezetemben többen nehezen viselték azt a nagy hőséget. A harmincöt fokot nem középeurópai…

Ha egyszer végre mindketten rászánjátok magatokat egy jó kis meszelésre annál csak egy felemelőbb pillanat van: amikor a mester elmegy. Nálunk ez a pillanat tegnapelőtt, azaz szombaton délután következett be. Az egész lakásban nagy volt még a durranat. Én pedig nagyon fáradt…

A múltkor már írtam, hogy engem a szemem idegesít igazán. Pesten szinte végig aludtam, el voltam tiltva a látogatóimon kívül mindentől. A férjemnek beszéltek sok lehetséges utóhatásról. Ő tudott arról, hogy nekem lehet sávos kettős látásom, és térbeli problémáim. Nekem…

Két nyomós okom volt, hogy elkezdjem írni ezt a blogot.1.: 2010 életem legpocsékabb éve volt, bár sok mindent megtudtam az ismerőseimről és kellemesen csalódtam családtagjaimban.2.: Muszáj kiírnom magamból a betegségemet és megörökíteni emlékeimet amíg még emlékszem…