Cskata

Esik az eső. Hajnal óta folyamatosan kisebb-nagyobb intezitással. Én meg már nagyon kezdem unni. Hosszú volt a tél, végre elkezdtek nyílni a kertben a virágok, lenne kedvem motyorogni és akkor a lakásból sem lehet kilépni. Pedig az elhúzódó depressziómnak jót tenne egy kis napsütés.Na meg, kedvem is…

Anno, a rehabilitáció után azért kezdtem el blogot írni, mert éjszakánként rémálmaim voltak az OITI Intenzív Osztályán eltöltött időről. Mindenki azt hitte, hogy nem fogok emlékezni semmire. De egy hónap hosszú idő! Időnként ébren voltam, és ezekre az időkre sajnos…

Hogy az élet nem habostorta az eddig is tudtuk, de mostanában sok minden ezt bizonyítja, vagy csak én érzem úgy.Na, megvolt tegnap a "nagy" munkaértekezlet. Ahogy az előre borítékolható volt, mindenki hallgatott, mint az a bizonyos a gazban. Naponta hallani mindenkinek a…

Vége van minden ünnepnek, elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami, mondjuk nem is olyan nagy baj. Végre megint van valami rendszer az ember életében és nem érez kényszert, hogy egész nap egyen.Ki is lennék békülve mindennel, ha nem lenne megint az a fene nagy alvászavarom. Egyszerűen…

Többen kérdezték tőlem, mióta elkezdtem újra dolgozni, hogy meddig írom még a blogomat.  Addig amíg kitör rajtam az íráskényszer és megkönnyebbülök, ha leírtam ami a szívemet nyomja. Valamikor tavaly is ezért kezdtem írni. Később több orvos is tanácsolta terápiaként…

Már napok óta készülök írni, mert itt fönt a számítógép előtt a számítógép előtt a „nyugalom szigete” van. Ezért nem voltam itt már napok óta. Most viszont úgy döntöttem, hogy nem érdekel a földszinten lévő rumli. Miután már évek óta készülünk egy…