Hááááát! Mit ne mondjak, nem érzem valami kiválóan magamat. Még csak azt sem mondhatom, hogy a tél miatt, mert az utóbbi napokig nem is volt igazán tél.
De! Túl régóta tart már ez a lakásbazáró, szürke idő. Időjárási frontok jönnek-mennek, hogy ne unatkozzon az ember gyereke. Amilyen időjárás van mostanában az még az egészséges fiatal szervezetet is megviseli. Sok havat nem láttunk, é azt hiszem ezen a télen eddig még egyszer sem kellett havat takarítani. Miközben tudom, hogy az ország nyugati és keleti felében is voltak , vannak összefüggő hótakarók. Bár inkább az lenne, mert milyen tél az amikor még havat sem látni! Szerencsére már jóval hosszabbak a nappalok, nincs délután ötkor már sötét. Amíg nem volt ilyen veszett téli hideg, addig naponta többször ki lehetett menni a kertbe szemlét tartani. Megcsodáltam a kinyílt hóvirágokat és már kezdtem sajnálkozni, hogy elnyílnak, amikor jött ez a hideg és most átmenetileg mindegyi a fagyos földön fekszik. A krókuszok nagyon kitartóak, még a hó alól is kikandikáltak. Amire jók voltak az elmúlt napok, az a tervezgetés. Láthatóvá vált a földbe ültetett tavaszi hagymások zöme, már lehet tudni, hogy mi az, amit később a kutya majd a földbe döngöl.Tehát már tudom, hogy mi az amit alkalmasint majd átültetek máshova, ha gyönyörködni akarok bennük. (És ezek nem tulipánok,nárciszok, jácintok, dehát ember tervez, kutya végez. Amúgy az előző kutyánk is azt hitte, hogy télen övé az egész kert.) Miután Jégtörő Mátyás hozott egy kis fagyot, ezért minden kinti munka tolódik. Marad a várakozás!
Eddig még nem alakult ki bennem a betegségtudat, de bármilyen fájó is tudomásul kell vennem a koromat. Ezt nem lehet egy legyintéssel elintézni. Be kell ismerni, hogy egyre több idő kell bizonyos munkák elvégzéséhez, még akkor is, ha nem vagy maximalista. Ami engem nagyon megvisel, az az egyre gyakoribb szédülés, és a vele járó instabilitás. A szédülés lehet az agyvérzésem hatása is, de lehet a koromé is. Már nem akarok mindenkit magam elé engedni az ajtónál, de fel lennék háborodva, ha valaki lenénikézne.
Nagyon irigylem azokat, akik tele vannak tervekkel. Bakancslistám nekem is lenne, de egyre kishitűbb vagyok. Álmatlan éjszakákon vagy bárányszámolgatás közben egyre gyakoribbak a sötét gondolatok. Igyekszem, igyekszem, de nem biztos, hogy teljesen le tudom győzni őket. Ebbe biztosan belejátszik az is, hogy ismerősökről is gyakoriak a rossz hírek, a mi korosztályunknál mindenhol csak a baj van. Azért bízom a jobb időben, hátha az kirángat ebből a világvége hangulatomból.
Sajnos egyre több temetésre megyünk...
