Két nyomós okom volt, hogy elkezdjem írni ezt a blogot.
1.: 2010 életem legpocsékabb éve volt, bár sok mindent megtudtam az ismerőseimről és kellemesen csalódtam családtagjaimban.
2.: Muszáj kiírnom magamból a betegségemet és megörökíteni emlékeimet amíg még emlékszem rájuk.
Minden egy január végi hétvégén kezdődött, amikor két óra alatt kialakult egy elviselhetetlen fejfájásom. Régebben is voltak migrénes fejfájásaim, de azok ciklusosan jöttek, kötődtek a menstruációmhoz és tudtam ahogy jött úgy el fog múlni.Ez a fejfájás most nem szűnt meg, három nap után enyhült, de maradt egy állandósult tompa fájdalom. Kísérőtünetként jött a sápadtság, levertség, étvágytalanság.Egyszóval rettenetesen néztem ki.
Először három közeli ismerősöm betegségével, illetve az értük való aggódással hoztam összefüggésbe a fejfájásomat.Január elején derült ki mindhárom férfiről, hogy betegek és sajnos nem torokfájásuk van. Decemberben még beszéltem mindhármukkal, köszönték jól voltak.Azóta március elején egyiküket már sajnos el is temettük.
Tehát először azt hittem, hogy miattuk fáj a fejem.
De ez a fejfájás más volt, mint a többi.Plusz a munkahelyemen az egyik orvos megjegyezte, hogy olyan rosszul nézek ki, ideje lenne talán orvoshoz mennem.Akkor már tudtam, hogy el fogok menni egy Neurológushoz.Ha valaki az életét az egészségügyben éli le, az már tudja merre forduljon, ha emberközeli időpontot szeretne.
Így jutottam február közepén egy Neurológus Osztályvezető Főorvos elé.Nincs nagy véleményem a neurológiai vizsgálatokról, de tudom , ha tovább akarok jutni szükség van rájuk.Minden vizsgálati eredményem negatív lett, de biztos ami biztos kért egy agyi MR vizsgálatot, aminek a barátságos időpontja április közepe volt (lehet, hogy meg kellett volna várnom).Csak egy a munkahelyemen helyettesítő orvosnak köszönhetem, hogy február végén elkészült az MR-em. Erről majd holnap...
