Anyám, én nem ilyen lovat akartam! December van, és ilyenkor a négy évszakhoz szokott ember már hidegre, hóra vágyik. Ennek örömére egyenlőre csak a tél kellemetlenebbik oldalát sikerült megtapasztalni. Tegnap is egész nap nyakig ért a köd, ködszitálás volt és nagyon hideg. Azok a falevelek, amik a szép hosszú ősz miatt még fent maradtak a fákon most a hideg hatására mind lehullottak. Csodaszépen néz ki minden! Akkor sem fogok faleveleket gereblyézni! Ott rohadjon meg mind! Legalábbis most így döntöttem! Aztán majd szépen elrendez az élet mindent.
Mára viszont enyhült az idő. Süt a nap, de hideg van. Viszont ma reggel melegebb volt, mint tegnap este. Szenvedek is rendesen. Nem igazán tudok aludni hajnalonként, pedig nincs is telihold. Viszont a ma hajnali ébredés után nagyon fájt a fejem. Különböző intenzitásokkal egész nap fáj a fejem. Én ezt még mindig az időjárási frontoknak tudom be. De a fejfájás a legkisebb gondom! Már napok óta, az is lehet, hogy két hete hullámvölgyben érzem magam.Nincs kedvem semmihez, iszonyúan fáradtnak érzem magam, legszívesebben összeesnék. Tudom, illetve bízom benne, hogy ennek is vége lesz előbb-utóbb. De egyenlőre ezzel kell együtt élnem. És közben megpróbálok úgy viselkedni, mint akinek nincs semmi gondja. Bár ez nem mindig sikerül. Családtagjaim sajnos azonnal észreveszik, ha rosszabb a hangulatom. Tudomásul kell vennem, hogy az agyvérzésem maradványtüneteit nem sikerül nyomtalanul eltüntetnem.Nincs lineáris fejlődés, mert akkor a végén még jobb lennék, mint a betegségem előtt. Mindenesetre várom, hogy megnyugodjon az időjárás, hogy legalább a frontok ne befolyásolják a hangulatomat.Hát nem kis feladat, ami előttem áll.
Nem elég, hogy alapban hullámvölgyben érzem magam, a munkahelyemen sem tudok feldobódni. Nagyon rossz érzés, amikor azt veszed észre, hogy átnézned rajtad, mint az üvegen. Úgy viselkednek veled szemben, mintha ott sem lennél.Tulajdonképpen így van ez amióta visszamentem dolgozni, de ezen általában sikerül túl tennem magam. Amúgy pedig úgy érzem, az elmúlt időben sokat sikerült fejlődnöm (persze lehet, hogy ezt csak én érzem így). Sikerül kimondanom kimondhatatlan neveket és értik is a betegek. Mindenről meg van a saját véleményem, de általában nem mondom el senkinek. Nem igazán kíváncsi rá senki. Cserébe hallgathatom más véleményét, bár nem mindig vagyok rá kíváncsi. De délidőben legalább leülhetek a számítógép elé, kivonva magam a zsizsiből. Most már tisztán érzem, hogy mit takar a "ne menj vissza gyökérnek oda, ahol lomb voltál" mondás.És még van időm, amit ki kell töltenem.
Várom a Mikulást...
