Már nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Mindenből kijut egy kevés!

Ma végre kisütött a nap és kitört a vénasszonyok nyara. Tarthatna még egy darabig! Úgyis nagyon elegem volt már a napok óta tartó szélből és hidegből. Most viszont nem nyafoghatok, hogy gyújtsunk be. Viszont, ha süt a nap jobb kedvvel mész ki a kertbe begyűjteni ami még maradt a nyárból. Napsütés hiányában dolgozni sincs kedve az embernek.

Na, de ez az éremnek csak az egyik oldala! Van nekem még sok egyéb bajom is. Ma orvoslátogatós délelőttöm volt. Reggel a kardiológusnál kezdtünk. Itt legalább sikerélményem volt! A doktor szerencsére nem talált semmi "eget verő" problémát. viszont örült, hogy ilyen jó állapotban lát, neki van összehasonlítási alapja, hisz az utóbbi pár éveben fél évente lát.

Aztán egy, a hangulatomat napokra meghatározó találkozásom volt. Borzasztó azt hallani, ha a fiammal egyidős fiatalembernek rosszindulatú daganata van és túl van néhány kemoterápián. Újra dolgozik! Nagy szerencséje a pozitív beállítottsága, ha nem meséli el a dolgokat nem is venné észre senki. De azért nagyon szorítok neki.

Na, két orvos között a fentiek történtek. Aztán irányba vettem a szemészt. Az elmúlt egy hétben nem sok javulás történt. Változatlanul sokat fáj a jobb szeme. Vizsgálat után kiderült, hogy a gyulladás meggyógyult, de a szemszárazság változatlanul fennáll. Ezért van idegentest érzésem a szemeben, és ezért fáj olyan sokat. Persze a kettőslátásom ettől függetlenül megmaradt, és az olvasási nehézségeim is az én gondom.Viszont otthagyhattunk "némi" pénzt a patikában egy újjabb műkönnyre.Szeretem ha sok pénzt sikerül kiadnunk gyógyszerekre, csak használjon is.

A szemem az egyik nagy problémám. A másik ennél sajnos sokkal bonyolultabb. Napok óta azt veszem észre, hogy egyre instabilabb a járásom. Nem megyek el egyik oldalra sem, csak nem érzem biztosnak a mozgásomat. Megint széles alapon totyorgok és bizonytalan vagyok. És ez a bizonytalan táncikálás sajnos a kívülálló számára is látható. Megint kezdődik a "részeg nő" korszak! Szívem szerint betudnám ezt is az időjárási frontoknak, de félek, hogy ez azért több. Így hát három napja megint elkezdtem keményen gyúrni a gyógytornát (ártani biztosan nem árt). Nagyon bízom benne, hogy egy idő után látszata is lesz, nem csak az időmet töltöm vele esténként.

Nem tervezünk hosszútávra (évekre), mert addig élni is kell. Mindig csak rövid távra készülnek frenetikus, végrehajtandó tervek, és mindehhez kell egy nagyfokú pozitív hozzáállás. Sajnos az utóbbi időben egyre gyakrabban vannak halvány, elsuhanó rossz érzéseim is. Na ezeket akarom még csíra korukban elhessegetni, nehogy gyökeret verjenek. Annyi dolgom van még a világban!

A hétvégén szüret lesz...