Hogy az élet nem habostorta az eddig is tudtuk, de mostanában sok minden ezt bizonyítja, vagy csak én érzem úgy.
Na, megvolt tegnap a "nagy" munkaértekezlet. Ahogy az előre borítékolható volt, mindenki hallgatott, mint az a bizonyos a gazban. Naponta hallani mindenkinek a sérelmeit, de senkinek sincs annyi vér a pucájában, hogy felvállalja a véleményét. Vagy azért mert nagy a nyelve, agy azért, mert félti a munkahelyét. Én előre megfogadtam, hogy nem szólok egy szót sem, hisz csak mostanában jöttem vissza dolgozni.
Nagyon érezhető a levegőben, hogy a társaság egy részénél megy a hatalomharc, de ezt vívják meg ők. Engem igazán az bánt, amikor hülyének néznek. Csak agydaganatom, agyvérzésem volt, de nem lettem hülye. Lassúbb vagyok, nem pörgök (már csak a koromnál fogva sem), lassabban beszélek, teltebb vagyok, de a világot látom (még a rossz szememmel is). Biztosan a betegségem miatt is, de érzékenyebb lettem dolgokra, jobban látom a hibákat. De már rég letettem róla, hogy szóvá tegyem, mert itt mindenki nagyon okos. Régen szerettem dolgozni járni, most pedig kell, mert ezt tűztem ki célul. Na, de nem panaszkodunk. Tudom, hogy itt már egyesek soha nem fognak elfogadni teljes értékű munkaerőnek, de remélem nem sokat tudnak tenni ellene. Ha úgy érezném, hogy nem tudom ellátni a feladatomat, akkor azonnal elmennék rokkant járadékra, de ennek egyenlőre nem érzem szükségét.
Most párom Anyukájáért aggódom, aki tegnap kórházba került. Remélem sikeresen eltalálják a diagnózist és a terápiát is és hamarosan hazamehet. Holnap elutazunk meglátogatni.
Próbálom a vérnyomásomat, de inkább a pulzusomat normális szinten tartani, de mostanában nem mindig sikerül. Ebben benne van a változékony időjárás is, de nem mindig sikerül kizárni a környezeti tényezőket sem. A pulzusom szép lassan, alattomosan kúszott fel az általam bűvösnek tartott 100/min. fölé. Ha sikerül 80 körül tartanom már nagyon boldog vagyok.
Esténként elalszom, mint a tök, mert elfáradok napközben, de hajnalban felébredek. Sokáig csak a mennyezetet szoktam bámulni, de mostanában ez nagyon jó lehetőség a szemtornára. (Mindennek megvan a maga haszna!) Tudom, hogy az idegeimnek az lenne a jó ha aludnék, de ez nem megy parancsszóra. Az alvászavar sajnos korral is jár.
Gyönyörűen süt odakint a nap, de sajnos még tart a munkaidő. Délutánra elolvad a maradék hó, és meg lehet nézni a régen kivirágzott hóvirágokat, amik most megint képbe kerültek. A Tavasz akkor is eljön előbb vagy utóbb, ha a tél még erőlködik is egy kicsit...
