Többen kérdezték tőlem, mióta elkezdtem újra dolgozni, hogy meddig írom még a blogomat. Addig amíg kitör rajtam az íráskényszer és megkönnyebbülök, ha leírtam ami a szívemet nyomja. Valamikor tavaly is ezért kezdtem írni. Később több orvos is tanácsolta terápiaként az írást, és mindig nagy maglepetést okozott, hogy ezt én már csinálom. Persze az antivilágban csak naplót írhatott volna az ember, azt pedig biztosan nem csináltam volna, mert nincs türelmem az íráshoz. Mostanában szerencsére kénytelen vagyok gyakorolni, hisz kutatók kimutatták, hogy az agy fejlődéséhez szükség van a folyásírásra.
Ezen a felületen rendszerint a saját gondolataimat írom le. Nagy dolgokkal csak akkor foglalkozom, ha senki sem akarja meghallgatni a véleményemet, pedig én fontosnak tartom, hogy kimondjam. Egyébként ilyenkor szoktam azt mondani, hogy „nem hülye vagyok, csak agyvérzést kaptam”.
„Szemmel” láthatóan sokat javultam, de van még mit javítanom, pedig már dicséreteket is kapok. Legújabb mizériám az alvászavarom. Előző életemben is felébredtem éjszaka, de aztán nagyon gyorsan vissza is aludtam. Most viszont kb. két hónapja majdnem minden éjjel felébredek hajnali kettő és négy óra között. Visszafekszem én annak rendje és módja szerint, de nem tudok elaludni. Nyitott szemmel nézem a plafont vagy forgolódok az ágyban. Ritkán kapcsolom fel a lámpát, hogy olvassak, mert ezzel általában zavarom a páromat, és a jobb szememet is nehezen tudom kinyitni. Tehát megpróbálok elaludni. Ilyenkor általában azt szoktam álmodni, hogy ébren fetrengek az ágyban. Hogy csak álmodom, az akkor szokott kiderülni, amikor felébresztenek, hogy készülni kell dolgozni menni. Nagyon fáradt tud lenni az ember, amikor „fél éjszaka” nem aludt. Azért csak ki szoktam bírni a következő napot.
Azért nem szeretek máshol aludni, mert az agyvérzésem óta iszonyatos zajokat tudok kiadni, ha hanyatt fekszem. Itthon már hozzászoktak ehhez, másokat pedig nem kellene ijesztegetni.
Fáradékony vagyok még. Ezt tegnapelőtt is konstatáltam. Munka után felmentünk Pestre a nagyfiamhoz. Ilyenkor én csak ülök a jobb első ülésen vagy odafönt, nem csinálok effektíve semmit. Mégis, amikor este fél kilenc felé hazaértünk nagyon fáradtnak éreztem magam és le is feküdtem az ágyba. Azóta is ezt próbálom kipihenni. Családom tagjai azt mondják, hogy az alvás gyógyít. Akkor én a hétvégén csak gyógyultam. Tegnap és ma délelőtt csak az ebédet főztem meg,mást nem is csináltam. Mégis mindkét nap ebéd után lefeküdtem, és alvás után már csak olvasgattam. (Nagyon jó volt, hogy tegnap is, ma is négyen ültünk az ebédlőasztal körül). Ma a kisfiam segített kirántani azt a sok mindent. (Jól esett a segítsége!)
Várom a szelet vagy a telet. Ez a nyakig érő, állandó köd mindenkit depresszióssá tesz. A hideg miatt kevesebbet van az ember odakint, ritkábban járja körbe a kertet. Majd ha mindent hó föd, akkor újra szép lesz minden. Addig marad a humor, mert a depressziót csak azzal lehet elkerülni.
Most pedig megyek és letámadom a vasalódeszkát (még jó, hogy ár tavaly megtanultam ülve vasalni)…
