Vége van minden ünnepnek, elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Ami, mondjuk nem is olyan nagy baj. Végre megint van valami rendszer az ember életében és nem érez kényszert, hogy egész nap egyen.
Ki is lennék békülve mindennel, ha nem lenne megint az a fene nagy alvászavarom. Egyszerűen félek esténként lefeküdni, mert éjszaka felébredek és nagyon nehezen tudok újra elaludni. Ha alszom akkor össze-vissza álmodok minden zöldséget. Ha ébren vagyok, akkor pedig bámulom a mennyezetet, aztán nagy nehezen elalszom. Mostanában megint támogatom a gyógyszeripart, hogy nyugodtan tudjak aludni.
Na, de nem csak panaszkodásból áll az élet. A humorom szerencsére még mindig a régi. Erre szükség is van, mert csak így lehet kibírni ezt a fene jó életet. Ha a hülyeségekben nem találod meg a humort, akár le is húzhatod magad a WC-n. Amúgy meg mindenki tudja, "épül az ország", "elrugaszkodni" pedig a gödör felé is lehet. Nem tudom meddig fog ez a nép birka módjára mindent eltűrni.
Az ember, ha bajban van, nagyon sok megoldást kitalál. Én például nagyon jól tudom leplezni a kettőslátásomat. Aki nem tud róla, nem biztos, hogy észreveszi. Ez napközben még csak istenes, de a kalviatúra előtt és olvasáskor kénytelen vagyok más megoldást találni. A számítógép előtt még csak-csak kibékülök a leragasztott lencséjű olvasószemüvegemmel, de nekem nagyon hiányzik az olvasás. Lassan már csak a napilapot olvasom el több részletben, mert fáj a jobb szemem. Régen nagyon sok könyvet olvastam, és ez most hiányzik nekem. Az is nagyon furcsa, hogy vagy tévét nézek vagy olvasok, a kettő együtt nem megy. Vagy szemüvegeket cserélgetek. Lehet, hogy mégis megmutatom a szememet szemésznek, mert délutánonként már teljesen vérágas a szemem és nagyon fáj. Folyamatosan húzkodom rá a szemhéjamat. Hiába használom a műkönnyet, vagy más szemcseppet. Nekem nagyon-nagy teher a látászavarom, pedig már egészen kezdem megszokni.
Talán, ha a látásom rendbe jönne ki is lennék békülve a világgal. Bár így is azt mondom, ha ennyivel megúsztam az agyvérzést hálát adhatok az Istennek.
Nem tettem újévi fogadalmat, előző életemben sem szoktam. Két nagy cél lebeg a szemem előtt: megtanulni rendesen járni és fogyni néhány kilót. Ha ezt sikerül elérnem, boldog ember leszek. (Ez pedig csak pozitív gondolkodás során megy.)
Ilyen kevés kell a boldogsághoz...
