Hát elteltek az ünnepek! Túl éltük az idei Karácsonyt is. Tudom, hogy ez a szeretet ünnepe és örültem is nagyon, hogy együtt lehettem azokkal akiket szeretek, de mégis. Nagy bennem még mindig a kötelességtudat , a bizonyítási vágy, és még most is szeretnék mindent úgy csinálni, mint régen.Ettől van az, hogy kicsit túl vállaltam magam és most bizony érzem.De a lényeg, hogy sikerült a Karácsony! Időre elkészült a bejgli, a zserbó és a mézeskalács. Na a mézeskalács sütögetés, diszítgetés több estés munka, így annak álltam neki legkorábban, és azzal lettem készen leghamarabb. 24-én délelőttre már csak a díszcsomagolása, osztogatása volt hátra. A Szent estei vacsorát pedig a vendégek segítettek összekészíteni, mert addigra már elkészültem az erőmmel. Egyébként nem értem, hogy a férfiak miért gondolják azt, hogy az egész "ünnepesdi" az ő bosszantásukra van, és miért nem hiszik el, hogy miattuk, nekik, értük!
De így utólag a legnagyobb feladat az volt, hogy december elején találtam ki, hogy a három férfi egy-egy kézi kötésű pulóvert kap a Jézuskától. És akkor még a fonal sem volt megvéve! Csücskösen, de készen lett! Így most a legnagyobb nyugalommal üldögélhetek a fa alatt és olvashatom azokat a folyóiratokat, amiket ebben a hónapban "egyéb" elfoglaltságaim miatt nem tudtam elolvasni. Persze az olvasás csak addig megy amíg a szemem engedi. Ha már nagyon fáj a jobb szemem, akkor a Jézuska által hozott "okos" televíziót bámulom, pontosabban ismerkedek vele.A csatornaváltó gombot már vakon is megtalálom, mert a nálunk fogható csatornák nézhetetlenek.Egyre inkább azt veszem észre, hogy nagyon bugyutának nézik a népet. Vagy ezt a nívót akarják átlaggá tenni?
Lehet, hogy öregszem, de most az ünnepek alatt egyre gyakrabban gondolok azokra az ismerőseinkre, akik az idén haltak meg, akikkel tavaly ilyentájt még beszélgettünk!
Tulajdonképpen nem fáj semmim elviselhetetlenül, mégis ramatyul érzem magam. December 20-án este nálunk még dörgött , villámlott, szakadt az eső. Azt is nagyon nehezen viseltem, minden dörrenéskor belenyilalt a fejembe. Azóta volt hideg, meleg, köd, eső, napsütés, szürke ég. (Na persze nem egyszerre!) Egy biztos, hogy nem télies volt az időjárás! A tegnapi napig kint voltak a leandereim az ajtó előtt. Ilyenre nem emlékszem amióta itt lakunk. Nálunk is, de máshol is földből kibújó, nyíló hóvirágokat láttam. Őket is megtréfálta a természet. És még annyira sem könyörült meg rajtunk az időjárásfelelős, hogy a Szent este fehér legyen. Na, azért az egymást sűrűn követő időjárási frontok megtették a hatásukat. Még jó, hogy tegnap nem mentünk sehova sem, mert nagyon feszült voltam minden ok nélkül. Illetve a gyorsan közeledő hidegfront okozta, amitől éjszaka hullott egy vékony hólepel, ami már el is tűnt. Sem lapátolni, sem söpörni nem kellett. Viszont mára nagyon hideg lett. Nemrég voltunk a környéken egyet sétálni, hogy gyakoroljam a járást, és a szél meg a hideg együtt nagyon kellemetlen tud lenni. Nagyon jól esett hazajönni a meleg lakásba. Nem is vágyom kifele. a mai nap hátralévő része már a klaviatúra és a távirányító nyomkodásával fog telni. Azt, hogy most a tízes skálán 0-ra esett vissza a munkakedvem, had tudjam be az év végének! És még hátravan a Szilveszter!
A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni...
