Jaj, jaj, jaj! Elkezdődött a nem szeretem idő. Már a múlt hét közepe óta minden bajom van. Betört egy nagyon erős hidegfront, és azóta nem tudok magamhoz térni. De az időjárás sem! Az, hogy jön a lehűlés várható volt, hiszen jön a tél , és akkor hideg szokott lenni. Amúgy pedig túl vagyunk már november felén. Na, de ki kérte a szelet? Napok óta fúj, hogy az amúgy is lehűlt levegőt még hidegebbnek érezzem. Tiszta szerencse, hogy nem kell mennem dolgozni ebben a nyamvadt időben! Tehát fúj a szél, hidegebb van, időnként szitál, időnként esik az eső, borult, szürke az ég, napot nem láttunk már napok óta. Friss levegőn való tartózkodásom kimerül abban, hogy kimegyek megetetni a kutyát. Ennél sokkal több időt szeretnék kint lenni, akár nagyokat sétálni,de kinézek az ablakon és azonnal el megy a kedvem mindentől. És közben a manócskák dobolnak a fejemben, kedvetlen, fáradékony, nyűgös vagyok, szédülök. Ja, és nincs kedvem semmihez, pedig most lehetne idebent motyorogni, hisz kint úgy sincs semmi kedvemre való dolog. De ahogy az ablakra nézek, látom, hogy megint csapkodott az eső!
Komolyan mondom, néha már azt hiszem, hogy a szemem is összefüggésben van az időjárással. Napok óta hunyorgok már megint. Már nem merek többet csepegtetni, mert a múltkor is kiosztott a doktornő. Tulajdonképpen lehet, hogy nem is kellene többet csöpögtetnem, mert így is folyik ki valami a külső szemzugban, amit törölgethetek folyamatosan. Nem, hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem zavar, de boldog lennék, ha csak ennyi lenne a gondom. Majdnem folyamatosan érzem, hogy fáj a szemem, ezért is hunyorgok. Ja, és a fájdalmat leginkább akkor érzem, ha közelre nézek, de olvasáshoz, kötéshez, számítógépezéshez, rejtvényfejtéshez közelre kell néznem. Lehet, hogy eljön majd az idő, amikor simán csak nézek majd ki a fejemből, de szerencsére még nem tartunk itt.
Biztosan ez a búval bélelt idő is belejátszik abba, hogy egy kicsit negatívan nézem a világot. Nagyon irigylem azokat, akik bizakodóan tekintenek a jövőbe, de nekem már mindig mindenről az jut eszembe, hogy milyen gyorsan eltelt ez az X év. És, hogy az életkor előrehaladtával egyre gyorsabban telnek az évek. Közben racionálisan tudom, hogy ez csak egy érzet, hisz az év ugyanannyi napból áll, mint ötven évvel ezelőtt. De akkor is, mindjárt itt a Karácsony, és a tavalyi is csak most volt. Tudom, közben volt egy Húsvét is.
Csöngettek...
