Olyan vagyok, mint Dúli-fuli a Hupikék törikékből. Ki nem álhatom a ködös, szürke időt. Útálom, amikor a konyhaablakon kinézve nem tudom eldönteni, hogy esett az eső vagy a lecsapódó párától vizes a térkő, a terasztaposó. Ha kimegyek mindig úgy érzem, hogy szitál valami.…