Kitört a december! A hirtelen lehűlést, az időszerű telet nem igazán tudom üdvözölni az időjárási front miatt, ami nagyon megvisel, de vigasztal az a tudat, hogy már csak egy hónap van hátra az idei évből.
Az idei, 2019-es év nem fog bevonulni életem legszebb évei közé. Volt ebben az évben minden, de sajnos sok rossz is.Január elejétől kezdve volt részem jóban, rosszban egyaránt. Megjártam az érzelmi hullámvasút alját és tetejét egyaránt. Nagyon sajnálom, hogy örömteli pillanataimat is beárnyékolták bánataim. Akkor is azt mondom, hogy élj a mának! De időnként sajnos könnyebb mondani, mint betartani. Bármennyire is próbál az ember nem gondolni az őt ért bánatra, örülni a mának, azért hátul ott motoszkál a szomorúság is.A folyamatos szomorúság sajnos hozza magával a depressziót is. Amikor éjszaka felébredek és nem tudok elaludni a gondolatok áradatától, akkor tudok szenvedni. Amikor álmatlan éjszakákon már a blogomat fogalmazom, akkor tudom, hogy le kell ülnöm a gép elé és kiírnom magamból a lehető legtöbbet.
Kérlek bocsássatok meg, ha mindig panaszkodom, de az az igazság, hogy én ezt a felületet kicsit terápiának is használom. Még ha konkrétan nem is sírok el mindent, én akkor is úgy érzem, hogy kicsit sikerül megkönnyebbülnöm. Még ha nagyon nem is, de ne süllyedjek bele a depibe. Elég, ha odakint szürke az idő. Biztosan eljön majd az is amikor napsütésért rinyálok.
Tudom, hogy az évfordulóval nem változik meg a világ, de annyi rossz történt az idén, hogy egyszer vége kell, hogy szakadjon. Ennél már csak jobb jöhet! Várom az egyszem unokám első lépteit, első szavait, mert vannak dolgok, amiknek muszáj örülni, mert öröm nélkül semmit sem ér az élet! Most nagyon mély gödörben érzem magam, de vallom, hogy a pozitív életszemlélet kell!
Készülünk a Mikulásra, a Karácsonyra és egy szép Új Évre...
