Egy éve ilyenkor alig vártam az év végét és az új év kezdetét, mert akkor naivan még azt hittem, hogy még egy olyan év nem lehet, mint 2019. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem!
Borzalmas volt a tavalyi év őrült nagy hangulati jókedvvel és borúval, rossz és jó hírekkel. Megjártam a mennyet és poklot. Én még decemberben is hittem abban, hogy minden rossznak vége szakad egyszer. Nem lehet dolgokat meg nem történté tenni, de akkor még úgy gondoltam, hogy néhány jó dolog majd pozitív irányba fordítja a világlátásom.
Nem így történt! Az új év beköszönte után volt két aránylag nyugodt hónap, aztán feje tetejére állt a világ! Emlékeim szerint az utolsó nyugodt napom talán a születésnapom volt, amikor itt voltak a fiaim, feleségeik, unokám. Így utólag visszagondolva már-már idillikus kép.
Aztán bejelentették a Covid 19 miatt a karantént, és a nagy bezártságban nagyon örültem, hogy családi házban lakunk, akkor megyek ki a lakásból amikor akarok, és naponta többször is megnézhetem, mi nő a kertben. Beszélgethettem kerítésen keresztül a szomszédokkal. Ez az elején még rendben is volt, de egyre nyomasztóbbá kezdett válni. Bele sem szeretnék gondolni, milyen lehet ezt ezt panelban 40-45 négyzetméteren átélni egyedül is, de gyerekekkel is. Kötelességtudó emberként igyekeztem betartani az előírásokat, veszélyeztetettként rendszeresen meghallgattam családom tagjainak aggódását, tanácsait, maszkot varrtam. Szó nélkül tudomásul vettem, hogy idén érdeklődés hiánya miatt elmarad a Húsvét. Amikor bezártak a játszóterek és fiamék az egyéves gyerekkel úgy döntöttek, hogy leköltöznek a Balatonra, útközben megálltak nálunk. Az azét nagyon fájt, hogy kint a térkövön, maszkban láthattam csak az unokámat és családját. De szerencsére jó idő volt!
Aztán jött a nyár s a vírus szabadságra ment! A sajtó azt harsogta, ne menj külföldre, mert ott a csúnya vírus, menjél inkább a Balatonra a nyári szabadságod alatt. Hát jelentem, utoljára a két német állam egyesülése előtt láttam ennyi embert. Az északi parton, hétköznap, nem délidőben szinte egymásba értek a leterített takarók, semmi távolságtartás.
A tanév beköszöntével megint megjelent az operett Operatív Törzs és minden nap elmondta egyre ijesztőbb számait. Már nem is tudom, hol tartanak, mert egyre fárasztóbbá váltak. Olyan érzésem van, hogy csak ijesztegetni akarják az embereket. A kereskedelemben és az egészségügyben dolgozók mellé most a pedagógusok is felkerültek nálam a fokozottan kockáztatottak csoportjába.Tavasszal napi néhány 10 megbetegedés miatt lezárták az országot, most napi néhány ezer miatt sem. Mindenki vigyázzon saját magára.
A hűvösebb idő beköszöntével előjött a szemüvegesek rémálma, a lencse párásodása is. Ezt aztán a maszkhasználat még fokozott, mert most már kint az utcán is párás a lencse( Fehérváron van olyan terület, ahol utcán is kötelező a maszkasználat). Amikor végigmentem egy utcán, úgy hogy csak akkor láttam valamit, ha levettem a szemüvegemet, akkor azt mondtam,kerül amibe kerül, de megoldás kell. Dolgom végeztével bementem kedvenc optikámba, ahol a szemüvegtisztító mellé vettem egy páramentesítőt is. Drága volt, de megérte!
Szép, szép a home office, de ezt nem minden munkakörben lehet megcsinálni. Ezzel nem csak egy kockázati tényezőt sikerül kiiktatni, hanem szép lassan megszűnnek az emberi kapcsolatok. Ül az ember a számítógép előtt, néha telefonál, veri a billentyűzetet, de nem köszön rá senki, nem beszélget vele senki, nem megy el meginni egy kávét, nincs kivel megbeszélni az élményeket, lassan beszűkül.
Tévedés ne essék, nem vagyok vírustagadó, sőt nagyon is tartok tőle. Én még sokáig élni szeretnék, és a mai állapotok mellett egyáltalán nem szeretnék kórházba kerülni. Emlékszem, hogy amikor még dolgoztam miden nap tele volt a háziorvosi rendelő várója, zsúfolva voltak a szakrendelések. Most csak időpontra mehetsz, és az az érzésem, hogy ha nem Covidos vagy, akkor nem is érnek rá foglalkozni veled. Pedig tavaly sem unalmukban jártak az emberek orvoshoz! Már több, mint fél éve kellene egy kontroll KoponyaMR vizsgálat, de ahhoz kellene egy szakorvosi beutaló, hogy időpontot tudjak kérni, ha mernék. Mert ki tudja, hogy mi lesz akkor, és semmi kedvem kint a hidegben várakozni, ha csúszás van (márpedig szokott lenni!) Tehát megbeszélem magammal, hogy minden rendben. Ezer más baja is lehet az embernek és nem minden gyógyítható telefonon. Ami nagyon jó dolog, az a recept a felhőben, ezzel a rendszeresen gyógyszert szedők nagyon jól jártak és csökkenthető a személyes kontaktok száma.
Mint már mondtam elég szabálykövető ember vagyok. Tudomásul veszem a korlátozásokat, de amikor semmi logikát, következetességet nem látok bennük, akkor a fentiekhez hasonló gondolataim támadnak. Elvárások példamutatás nélkül, ad hoc intézkedések, tájékoztatás hiánya (aki egyszer is csinált staisztikát, az tudja, csak annak a statisztikának hiszek, amit én hamisítok), ami tegnap még elvárás volt, az mára semmis.
És nem csak a koronavírus van a világon, hanem sok más személyes probléma, gond, dráma. De ezeket nincs is kivel megbeszélni, és időnként nem is akarja az ember. Csak ha ez nem lenne, akkor egy gonddal kevesebb lenne. És időnként az is egy nagy dolog!
Nem tehetek mást, mint várom a helyzet jobbrafordulását, és a 2021-es évet. Egyszer minden rossznak végeszakad! Legalábbis remélem!
