Mostanában egyre gyakrabban futok bele olyan cikkekbe, amik az afáziával foglalkoznak. Ha mindez annak idején történik sokkal könnyebb lett volna sok minden.
Az afázia agyi történés következtében előforduló beszédképtelenség.
Az afáziás nem hülye! Nem tud beszélni, de ért mindent. Nem süket tehát hall is. Számomra nagyon megrázó volt, amikor még nem tudtam beszélni, a férjem és a kezelőorvosom az ágyam két oldalán állva megbeszélték egymással az állapotomat. Én nagyon szívesen kiabáltam volna, hogy én is itt vagyok, rólam van szó, érintett vagyok.
Ha akkor tudtam volna annyit a beszédképtelenségről, mint most, akkor sok mindent másképp néz az ember.
Az afázia egy következmény, tehát van előtörténete. Amikor valakinek strokja, agyvérzése, agyi sérülése van, akkor sok mindennel kell megküzdenie. A túléléséért, a valamilyen szintű felépüléséért küzd, minden energiáját abba fekteti. És az nem kevés! És ott van még számára az a sokk, hogy egész eddigi élete oda lett, mindent újra kell terveznie. És akkor még boldog lehet, ha valamilyen szinten tudja folytatni az életét, nem szorul folyamatosan mások segítségére.
Ha egy betegnek nem mondják meg, hogy afáziás, akkor nagyon nehezen jön rá. Az ember a saját belső hangját tisztán hallja. Amikor még az intenzíven voltam tele csövekkel, akkor természetes volt, hogy nem tudok beszélni. De kellett egy hozzátartozó, aki javasolta, próbáljuk meg tudok e írni. Tudtam. Innentől kezdve tudtunk egymással kommunikálni, ők beszéltek hozzám, én írtam a választ. De amikor már átkerültem ide Fehérvárra, aztán a rehabra, akkor már természetes volt számomra a beszéd. Jóval később tudtam meg, hogy egy látogató házaspár egyik tagja értette amit mondtam, a másik nem. Miközben én úgy éreztem, hogy kristálytisztán beszélek. Igaz később a rehabon is gyakran elővettem a füzetemet, ha azt akartam, hogy egyértelmű legyen a mondanivalóm.
Azóta szerencsére már sok idő eltelt. Számomra egy napokban olvasott cikkből derült ki, hogy a külvilág számára sokszor érthetetlen, amit egy afáziás mondani szeretne. Az ő számára pedig az érthetetlen, hogy mit nem lehet érteni. Pedig egyszerűen csak el kellene mondani a betegnek, hogy mi a helyzet. Annyi mindenen keresztül ment már, ezt is megértené. Akkor tudná hogy miért kell logopédushoz járnia, miért nem érti mindenki amit ő "tisztán" mond, min kell még dolgoznia .Én például nagyon sokáig nem tudtam kimondani a "p" betűt, mert annak a képzéséhez össze kell érinteni az ajkakat, ami csak annak egyszerű feladat, akinek még nem volt ilyen gondja.
Szóval nagyon jó dolog, hogy nagyobb figyelem fordul az afázia felé, és hátha egyszer az orvosok a beteget is megfelelően tájékoztatják erről.
Nem véletlenül keresek megerősítést, ha visszakérdeznek...
