Ma valószínűleg az utóbbi évek legrosszabb napját élem. És a sok nyavalygásom nem mind ma kezdődött, csak ma kirobbant. Már napok óta tudom, hogy a nyár nem az én évszakom. Olyan jó volt, hogy fiatalon az ember örült a nyárnak, a melegnek, a napnak, és eszébe sem jutott nyavalyogni. Aztán múltak az évek, történt ez-az, és sok minden megváltozott.Jó, az elmúlt hetekben volt két nagyon erős hőhullám. De ezt még elviselte valahogy az ember. Panaszkodott, de igyekezett csak reggel a korai órákban kimenni, meglocsolni, délelőttre időzíteni az elintézendőket, aztán becsukni ajtót-ablakot, bekapcsolni a légkondit és pihegni. Az éjszakák azért nagyon durvák voltak, mert nem lehetett ablakot nyitni, hisz csak melegebb jött be.
És közben túljutottunk egyik fiam esküvőjén is. Az öröm közben az ember észre sem vette, hogy elfárad. Igyekeztem (nem tudom mennyire sikerült), úgy viselkedni, mint akivel nem történt semmi. Semmi, ami bármiben is gátolná! Bízom benne, hogy minden úgy sikerült, ahogy az ifjú pár elképzelte! Csak a hazaérkezésünk másnapján kezdtem érezni, hogy nagyon fáradt vagyok, de akkor még tovább kellett pörögni, mert a héten még volt egy kis elintézni valónk.
Aztán most már túl vagyunk minden, a napokban esedékes protokollon. És tegnap elkezdődött valami.Iszonyúan meleg volt és állt a meleg levegő. Késő este kezdett el fújni a szél. És ez az őrült szél ma is fúj egész nap. Nem tudok ablakot nyitni, nem tudok kimenni, mert annyira zavar. Több, mint 10 fokkal kevesebb a mai maximum hőmérséklet, mint tegnap. Én pedig szenvedek! (Valószínűleg nem csak én, mert nem kell ahhoz túl lenni egy agyvérzésen, hogy ekkor hőmérsékletkülömbség megviselje az embert.) Nem csináltam ma semmit, csak szédölgök. Ebéd után (szokásomtól eltérően) lefeküdtem aludni, de utána sem lett jobb. Feszít a fejem, ingerlékeny vagyok, belekötök az élő fába, sehol sem találom a helyem. És, hogy szebb legyen az élet nem tudok mit kezdeni a fájó jobb szememmel. Gondolom a szél most felkavarja még az eddig valahol megbúvó polleneket is, hogy ezerrel támadják a szememet. Mivel a műkönny miatt nem tudok allergiaellenes szemcseppet használni nem egyszerű az élet. Azért gondolok az allergiára, mert a bal szemem sem tünetmentes, de a jobb katasztrófális. Egész nap fáj, hiába csöppentek bele. Még várok pár napot, mielőtt időpontot kérek a szemészhez.
Ja, és hogy szép legyen az élet, még telihold is volt...
