Tegnap megtörtént, ami már régóta kerülgetett. Hetek óta gyakran csak egy hajszál választott el attól, hogy elessek. Gyakran elveszítettem az egyensúlyomat, főleg forduláskor. De eddig az utolsó pillanatban mindig sikerült talpon maradnom. Aztán tegnap Veszprémben utolért a vég. Akkorát estem, mint egy ólajtó. Felhozhatnám mentségemre, hogy már szürkület, sőt este volt, hogy égtek a kinti lámpák, hogy a rámpa színe megegyezett a körülötte lévő térkővel, stb. De ez mit sem változtat a tényen, a rámpa végénél ráléptem a szegélyre, egyensúlyomat vesztettem és estem. Még ma is zavar, hogy ezzel megijesztettem a társaság tagjait, én kerültem a középpontba, mindenki értem aggódott, és mindenki elfelejtette, hogy miről beszélgettek. Pedig az ijedtségen kívül nem történ semmi nagy bajom szerencsére. Még a szemüvegem sem törött el (pedig ettől fóbiásan félek). Na azért történt néhány horzsolás, izomrándulás, de ezeket főleg órákkal később kezdtem érezni, másrészt az én bajom, "ebcsont beforr". A lényeg, hogy nem tört el semmim.
Persze elég fáradt voltam, sűrű napok voltak mögöttünk. Délelőtt még nagyon büszke voltam arra, hogy előtte nap a férjemmel ketten leszüreteltük a csemegeszőlőt. Aztán mire elkészült az ebéd én is kész lettem. Olyat tettem, amit már régóta nem:lefeküdtem pihenni. Ma pedig ugye vasárnap van! Nyugdíjas vasárnap nem dolgozik, mondtam én amikor nyugdíjas lettem. És hát valamilyen ígéretet tartsunk már be!
Különben is tele van a hócipőm mindennel. Utálom, hogy napról napra változik az idő. Egyik nap nagyon meleg van, másnap már 10-15 fokkal hidegebb. Azt sem tudja az ember milyen ruhát vegyen fel. És akkor még nem beszéltünk a teliholdról.
Jajj, majdnem elfelejtettem valamit! Voltam utasként driftelni. (A drift az az autóssport, amikor a pályán többet megy keresztbe az autó, mint előre. Ez egy gumievő szórakozás, aminek a gumisok nagyon örülnek, mert fogy a használtgumi készletük, hisz általában tőlük kérnek. Az autótulaj pedig gyakorolhatja a kerékcserét.) Driftelni azért voltam, mert hét éve, amikor elkezdtem lábadozni az agyvérzésem után, a fiam megígérte, hogy elvisz egy ilyen dzsemborira. Aztán sosem jött össze, leginkább az én kifogáskeresésem miatt. Na, de most nem lehetett kifogást találni, itt volt Szentkirályszabadján egy Toyota találkozó. Nem volt messze, jó volt az idő, nosza elmentünk a fiam és felesége után. Alighogy odaértünk a fiam betuszkolt az autójába és felment velem a pályára. Élveztem! Hogy miért volt ez a nagy sietség, azt csak akkor értettem meg, amikor már az Apja volt az utas. Ez kívülről sokkal veszélyesebbnek tűnik, mint bent ülve az autóban. Persze gondolom, ez sofőrként a legnagyobb móka. ( A fiam teljesen más volt, mint a munkás hétköznapokon.) Jó buli volt, és utána egy fürdés a Balatonban.
El ne felejtsek időpontot kérni a szemészhez és MR-re...
