Most had legyek kicsit önző! Szeretnék pár nyugodt napot, amikor nincs semmi halaszthatatlan tennivalóm.
Az utóbbi pár hét nagyon sűrűre sikeredett, és nem is minden volt kellemes. Volt nyári meleg, késő őszi hideg, és most nagyon kezdem élvezni ezt a nyugodt, szép langyos, őszi időt.
Még a nagyon szép nyár végi időben volt egy veszprémi kiruccanásunk, amit csak az árnyékolt be, hogy térkövön sikerült jó nagyot esnem hasra (na azért kell egy kis súlyfelesleg, hogy ilyenkor ne üssem meg magam nagyon). A mai napig nagyon sajnálom, hogy sikerült a társaság tagjait megijesztenem, de szerencsésen sikerült felkelnem és még a szemüvegem sem tört el (ami okozott volna némi bonyodalmat). Tulajdonképpen csak napok múlva, a fájdalom erősödésével jöttem rá, hogy a bordáimra estem. Nem tartottam fontosnak orvoshoz menni, hisz a pihentetésen kívül szerintem még nincs más gyógymód a bordatörésre sem. Három hét után már eljutottam odáig, hogy ellentartás nélkül merek köhögni, de vannak mozdulatok, amik még mindig nagy fájdalmat tudnak okozni. Nem is nagyon panaszkodhatok, hisz nem is estem olyan sokat új életemben. Hátha még esni is tudnék!
Háromszori nekifutásra túl vagyunk a szüreten. Minden szőlő ledarálva, kipréselve hordókban. Kezdődhet illetve már el is kezdődött a forrás. Legközelebbi nagy munka majd az első fejtés lesz, de az még odébb van és különben is férfimunka. Azért, hogy valami szép legyen az idén is, a hét elején estefelé szivárványt láttam. Eső nélkül (legalábbis az északi parton), csodás volt! Teljes volt a félkörív, a színek, és elég hosszú ideig.Ahonnan mi láttuk, úgy nézett ki elég nagy területet fog át. Idén nem sok szivárványt volt szerencsém látni, amit láttam is csak pár percig tartottak. Ez volt az én idei kárpótlásom. A másik nagy meglepetésem, hogy szeptember végén fecskéket láttam. Először nem is akartam hinni a szememnek, de a fényképeken is látszanak a villás farkaik. Évközben sem gyakran látni ma már egyre ritkább, egykor gyakori madarat, de az eddigi sok év gyakorlata szerint ők szeptember elején elindulnak melegebb éghajlat felé. Ha még ilyenkor is látni őket, az szép hosszú őszt jelez. Úgy legyen! Még nem néztem körül a kertben, illetve nem is kerestem, hogy van e nyíló ibolya, de állítólag az is szép hosszú őszt ígér. Ami nem is lenne baj, ha már ilyen korán elkezdődött a fűtési idény.
Túl vagyok az évenkénti koponya MR-n is. Ez számomra azért nagy dolog, mert évről évre egyre jobban tartok tőle. Tévedés ne essék, nem fáj. Csak egyszerűen kellemetlen. És egyre jobban érzem a klausztrofóbiámat (eszembe sem jut szoliba menni!). Akinek már volt ilyen vizsgálata az sejti miről beszélek, akinek meg nem volt még ilyen, annak úgysem tudom elmagyarázni. Már a hanghatás izgat a legkevésbé! A férjem tudna minderről mesélni, mert Ő minden MR vizsgálatomnál ott ül és fogja a lábam. Ja, és távleletezés van, eredmény majd csak egy hét múlva. Nekem ez már csak egy sokadik kontroll (aminek remélem negatív lesz az eredménye), de aki hetekig-hónapokig vár erre a vizsgálatra, aztán az eredményre, mert a kezelőorvosa csak a vizsgálat után tud biztos diagnózist mondani, hát azt nem irigylem!
És ami a legjobban megrázott az elmúlt hetekben, hogy meghalt az Apukám. Tudom, hogy betöltötte a 90. évét, tudom, hogy az élet véges, tudom, hogy az utolsó éve már nem volt egy leányálom. Mindent tudok, de ezek csak tények. Az érzés, a fájdalom akkor is megvan. Idővel biztosan enyhülni fog, de most még nagyon friss. Minden éjjel vele álmodok, de soha nem az akire gyerekkoromból emlékszem. Az utóbbi harminc évben nem találkozunk gyakran, évente egyszer-kétszer, mert én eljöttem kétszázötven kilométerre, és itt van az én családom. De akkor is! Az Apám volt. Szóval álmomban mindig az utolsó képeit látom vagy a temetés pillanatai ugranak be.
Sokat nyavalygok a szememmel, végre már van időpontom vizsgálatra is. Az elmúlt hetek történései kicsit háttérbe szorították, de ettől még sajnos nem problémamentes. Ha nem is panaszkodok minden nap, azért még fáj, ég, szúr, váladékozik. Biztosan nem nyavalyognék annyit a szemem miatt, ha nem lenne összehasonlítási alapom. Szerencsére az agyvérzés csak a jobb szememet érintette, a bal aránylag panaszmentes.
Szóval többek közt ezért szeretnék egy kis nyugodalmat...
