Hiába, lassan már mindenről az jut eszembe! Mármint az ősrégi vicc. Szóval, szerintem kétféle ember van. Az egyik frontérzékeny és ezt bevallja (ők általában nők), tudja magáról, és amikor nehezen viseli az életet, akkor is megpróbál legkevésbé a környezete terhére lenni. A másik is frontérzékeny, de ezt tagadja (ők általában férfiak), ilyenkor viszont lassan egyszerűen elviselhetetlenek. (Aki tényleg nem frontérzékeny attól elnézést kérek! Ne aggódjon, az idő előrehaladtával majd az lesz.)
Mindig is mondták, hogy az áprilisi időjárás szeszélyes, erre idén sem cáfolt rá. Már két napja szobafogságra ítélt az időjárás, mert bár ma már nem esik a hó, de néha pötyörög az eső. Viszont egész nap tombol a szél és nagyon hideg van. Meglepően hideg. Bízom benne, hogy a növények odakint bírják a kiképzést! A tavasz után már másnap tél lett. (Nagyon erős hidegfront van, és nem vagyok biztos benne, hogy holnap vége lesz.)
Nem győzök hálás lenni a sorsnak, hogy elsején az esküvő napján csodaszép idő volt. Tudom, hogy egy ilyen esemény alkalmával a szabadban töltjük a legkevesebb időt, mégis nagyon be tudja folyásolni a násznép hangulatát.Most már csak azért szorítok, hogy a másik fiam esküvőjén se essen az eső.
Voltam szemésznél, és voltam nála kontrollon is. Nem véletlenül éreztem, hogy fáj a szemem, oka volt rá, gyulladás okozta. Pont emiatt kellett aztán visszamennünk kontrollra. Két dolog történt, miután a gyulladást sikeresen megszüntettük. Műkönnyet váltottunk, hátha ez jobb a szememnek (az eddigi tapasztalatok alapján jobb), és végre lecserélhetem a prizmás-hasábos olvasószemüvegemet simára. (A prizmás-hasábos üvegre a kettőslátás miatt volt szükség). Örömködésre nincs ok, mert egyszer már elmagyarázta a szemész, hogy a kettőslátás nem szűnik meg, csak az agy megtanulja kezelni. Ha nagyon fáradt vagyok simán tudok kettőt látni. Külön olvasószemüvegre azért van szükségem, hogy tudjak fekve is olvasni, mert erre a multifokális lencse nem alkalmas. Bár az árakat elnézve ez lassan már luxus. Készen van már az új szemüvegem, de ilyen időben a kutya sem teszi ki a lábát, ha nem muszáj.
Higgyétek el, nagyon sajnálok mindenkit, akinek időjárástól függetlenül ki kell mennie. Ilyenkor kicsit örülök, hogy már nyugdíjas vagyok, és rajtam áll, hogy szétfújatom-e magam a széllel.
Bocsika, de esőszünet van, és meg kell néznem a virágaimat...
