Az elmúlt napok, hetek hideg, szürke, csapadékos, ködös, párás ideje után tegnap reggel kisütött a nap. Ettől még tél van, de végre látott egy kis színt is az ember. (A madarakat biztosan jobb kedvre hangolta, mert azóta is mindenhol madárdalt hallok ha kimegyek a kertbe.) Ki tud ilyen szép időben megmaradni a lakásban, ha nem muszáj?
Elindultunk mi is a Balaton-felvidékre, kihasználva a jó időt. A 8-as úton nem is volt semmi kivetnivaló, sőt ahova odasütött a nap, ott már száraz volt. De aztán jött a Veszprém-Nagyvázsony közötti szakasz! Én eddig csak a médiában hallottam azt, hogy az úton vízátfolyások lehetségesek. Most sajnos volt "szerencsém" megtapasztalni, hogy ez mit jelent. És az első volt a legnagyobb! A hirtelen jött enyhülés megolvasztotta a földön lévő havat, de az elmúlt idők nagy hidegei miatt átfagyott a talaj, és nem tudta elnyelni a rajta lévő vizet. Az pedig a gravitációnak megfelelően elkezdett folyni a lejtés irányába. Mivel a sekély útmenti árkok hamar megteltek, a víz utat tört magának, és így került az útra, ahol láthatóan nagyon jól érezte magát, hozott magával egy kis földet is, aztán átfolyt az út túloldalára. Ez az út elég hűen követi a domborzati viszonyokat, és ez a környék nem egy alföld. A legelső vízátfolyás az útszakasz legmélyebb pontján volt, nagy kiterjedésű és elég mély. A mélységére jellemző, hogy féltünk, hogy nem is tudunk átmenni rajta. Félelmetes volt, ahogy az autó két oldalán felcsapódott a víz. A többi vízátfolyás kisebb volt, és volt amelyik csak félpályás volt. Volt ahol figyelmeztető táblák voltak a vízátfolyás miatt, mert ez olcsóbb, mint megoldani a vízelvezetést. Mindenesetre hazafelé már a Balaton parton jöttünk, biztos ami biztos.
A Balaton jege már alkalmatlan bármire is. Nem mintha én korcsolyázni akartam volna rajta.jeges, de nagy rianások vannak rajta. Ja, és a jég tetején már tegnap is állt a víz. Egy esés a biztos átöltözés szükségességét jelenti. Sétálni pedig tegnap is csak vízálló lábbeliben volt érdemes.
Amennyire örült az ember a napsütésnek, annyira meg is szenvedte. Pár nap alatt 20 fokot emelkedett a hőmérséklet, ez még fiatal, egészséges szervezetet is megvisel. Aztán vagy bevallja az ember. hogy hatással vannak rá az időjárási frontok, vagy tagadja, de elviselhetetlen. Én nagyon megszenvedtem a tegnapi napot. Kisebb nagyobb megszakításokkal egész nap nyomott a fejem, de ez volt a kisebbik baj. Egész nap nagyon labilisnek éreztem magam, alig tudtam kiszállni az autóból. Minden helyváltoztatást kétszer meggondoltam, és nagyon koncentráltam, hogy hiba nélkül meg tudjam oldani. Bízom benne, hogy a körülöttem lévők nem vették észre gondjaimat. Bár az az igazság, hogy néha szeretném magam kicsit elengedni, kicsit gyámoltalannak mutatkozni, gyengének lenni. Csak ez valahogy nem jön össze az én kényszeres megfelelni akarásommal. Lehet, hogy jó lenne néha pihenni egy kicsit, de akkor meg folyton azon jár az agyam, hogy mi mindent lehetne ezidő alatt elvégezni.
Miután szerencsére ma is süt a nap, már jártam kint a kertben és megnéztem a hóvirágokat, akik megint kicsit kijjeb bújtak a földből. Ha igaza lesz a medvének, akkor hamarosan már a kinyílt virágokat csodálhatjuk. Vagy legyen 20 cm-es hó, vagy legyen tavasz! Most csak sár és latyak van.
Várom a fiam...
