Kitört a nyár! Na nem ma, hanem már pár napja.Egyik napról a másikra. Egyik nap délelőtt indulás előtt még azon gondolkodott az ember, hogy milyen kabátot vegyen fel, hogy ne fázzon a májusi télben, másnap pedig már nem tudta, hogy mit vegyen le, hogy ne legyen melege. Ezek után már nem is csodálkozott, hogy egekben a vérnyomása, kóvályog, szédölög. (Gondolom, azért a tünetekbe a telihold is belejátszott!) Tegnap óta szerencsére megint stabilizálódott a vérnyomásom, bár ez a mai meleg meglehetősen irritál. Ezért is ülök most itt a gép előtt, és majd csak később megyek ki a kertbe. Nem is hűvösre, csak árnyékra vágyom. Addig pedig, hogy elüssük az időt, marad a számítógép és a vizesflakon.
Voltam a szememmel kontrollon. A szemész doktornő szokás szerint meg volt elégedve. Tulajdonképpen én is, mert végre nem volt nyusziszemem. Abbahagyhattam a szemcsepp használatát, és megtudtam, hogy nagyon szépen rendbe hoztam a szemem. Ez nekem is nagyon fontos volt, mert akkor nagyon megijedtem. A műkönny természetesen maradt, és megbeszéltük, hogy vannak dolgok a jobb szememmel, amik soha nem jönnek rendbe. Ő is a "meg kell tanulni együtt élni vele" kategóriába tartozik. Ja, és korlátozták a monitorhasználatot. (Soha nem állítottam, hogy a monitor vibrálása jót tesz a szemnek!) Tehát, szemügyileg a helyzet változatlan, ha bármilyen panaszom van, azonnal jelentkezzek. És közben minden megy tovább!
Azért történnek meglepő és jó dolgok is. azon kívül, hogy végre elkezdett érni az eper. Eddig csak a nyíló virágokat nézegettem naponta többször is, mostantól a gyümölcsöt is. Felénk szerencsére nem verte el a jég a kertet, ezért az eper után nézegethetem a cseresznyét, amin már fedeztem fel néhány pirosodó szemet. Aztán majd talán érik a meggy, és a ribizli. A tíz szem málnámat talán érésig nem eszi meg a nyavalya, bár gondolkodtam rajta, hogy ebből a veszett nagy termésből talán szörpöt kéne csinálni.És aztán a szomszédaink nagy örömére majd elkezd érni az eper a fán, ami az én és a szomszédaink nagy örömére fehér. És innentől kezdve majd megint vehetem a gyümölcsöt, mert a körtefán alig van termés. De addig azért nézegetünk mindent a kertben nap, mint nap.
Ja, és még el sem meséltem nagy meglepetésemet. Aki ismernek közelebbről, tudják, hogy családi házban lakunk és aránylag közel a belvároshoz (gyalog minden elérhető). Valamelyik este, már sötétedés után kint a teraszon ülve bagolyhuhogást hallottunk. Nem is egyszer! És nem is messziről! A hangokból ítélve valamelyik magas fánkon hesszelhetett a bagoly, és amikor a kutya elkezdett járőrözni abbahagyta. Már elég régóta lakunk itt, elég sokféle madarat hallottunk, de baglyot még soha, most először. (Hogy mikor kezd pirkadni, azt a rigók már nagyon régóta jelzik nekünk.) Most éppen egy galamb turbékol valahol a közelben. Ilyentájt a szarkák valahol máshol ténferegnek, a kutya pedig békén hagyja őket (ő csak a darazsakkal, méhekkel küzd, és ennek a virágaim látják kárát), tehát a rigók vígan sétálgatnak a fűben eleséget keresve. (Inkább a csigákat ennék meg!)
Mire lehet még számítani?????.....
