"Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince.", ismertem eddig én ezt a szólást, aztán ma megtudtam, hogy ha fénylik Vince tele lesz a pince.Most aztán itt állok bután a nagyvilágban. Mert ma Vince napja van, hétágra süt a nap, de veszett hideg van. Még a déli órákban is röpködtek a mínuszok. A kutya itatóedényében még délben is be volt fagyva a víz, az is amit délelőtt kapott. Tehát az én nagy dillemám most az, hogy ősszel bőséges szüretre számíthatunk, vagy csak olyan félnaposra. Persze ez úgy is majd csak ősszel derül ki. Most éppen az erős hidegfront hatását érzem már napok óta, aztán törvényszererűen követi majd a melegfront. Valószínűleg csak azért, hogy egyeseknek legyen miért nyavalyogni.
Amúgy is elég negatív lettem mostanában. Nem tudom, hogy ezt a hideg, szürke napok teszik, vagy valami más. A gondjaim egyik forrása, hogy egy ideje fáradékonyabbnak érzem magam. Kisebb terhelésre is megizzadok, pihegek. Jól esik néha semmit nem csinálva ülni, nézni ki a fejemből. Én, akinek lételeme volt a mozgás, motyorgás, mert soha semmire nem elég az idő. Hisz az idő olyan kevés. Napok óta megint rosszul alszom, nehezen tudok elaludni este. Na, aztán ilyenkor jönnek a hülye gondolatok csőstől. Az egyik ilyen nagyon régi félelmem, hogy egy reggel nem ébredek fel. De, ha belegondolok nincs ebben semmi rossz, mert ez a legszebb halál.Aztán, ha gondolkodik az ember rájön, hogy nem neki fáj ha meghal. Számára ezzel véget ér minden, és nem is tud róla. A hiánya és minden más csak a szeretteinek fáj. Attól, hogy te meghalsz, az élet még megy tovább. Mindenkinek a hiányát meg lehet szokni idővel. De én még annyi mindent szeretnék csinálni ezen a világon, nekem még annyi dolgom van, én még nem akarok meghalni! Gondolom ezzel más is így van. Tehát jobb, ha nem tudjuk az idejét.
Most nem tudom folytatni...
