2016. Mindenkinek boldog új évet! Úgy érzem ez kijár az év első blogjának elejére. És ezt komolyan is gondolom.
Túléltük karácsonyt és szilvesztert. Ez már önmagában is nagy dolog. Valami megmagyarázhatatlan okból ilyenkor mindenki azt hiszi, hogy töménytelen mennyiségű kaját kell főzni és persze elfogyasztani. Ha otthon maradsz és hozzád jönnek vendégek azért főzöl. Ha te mész vendégségbe, akkor azért főznek. Mindenki kezdi azt érezni, hogy kötelező enni! Az ember unalmában is eszik! És akkor még nem beszéltünk az édességekről. Hiába sütöttél te csak kétféle beiglit és egy zserbót (mert ezeket szereti is a család), hoznak, kapsz., terem más desszert is. Aztán már csak azért eszed, hogy elfogyjon. Vagy valaki azért, hogy nehogy más egye meg. De ezek olyan dolgok, ami miatt ilyenkor nyavalyog az ember, de hozzátartoznak az ünnephez. (Előző életemben valamelyik karácsony előtt megfogadtam, hogy nem sütök mézeskalácsot. Karácsony előtt két nappal sütöttem meg, mert azok nélkül az illatok nélkül nem volt teljes számomra a készülődés.) (Hogy az ablak tiszta-e, az kit érdekel, úgyis majdnem mindig be van húzva a sötétítőfüggöny a rövid, szürke napok miatt.) Az karácsonyban úgyis az a szép, hogy ilyenkor az ember találkozik szűkebb-tágabb családtagjaival, jókat beszélgethet. Ehhez persze, hogy hozzátartozik ez evés-ivás is. (Én annak is nagyon örülök, hogy a sok tespedésben és evésben nem nőtt a súlyom.) És az ajándékbontogatásnak is meg van a maga bája, bár minden átrendeződik, ha egy unoka is van a fa alatt. Meg tudom érten, hogy ilyenkor ő a legfontosabb. Aztán alig hevertük ki a karácsonyi eszem-iszomot máris itt volt a szilveszter. Nekünk fiatal, kétéves kutyánk van, de ő is síkideg volt szilveszter napján. Nem is csodálom. Délután hat órától, éjjel két óráig szinte folyamatosan lehetett hallani a robbantgatásokat. Nem vagyok bigott állatvédő, de nem igazán értem, hogy miért boldogok az emberek attól, hogy nagy zajt csapnak, durrogtatnak. Azóta viszont csönd van,. Akkor most már nem boldog senki? (Vagy tán én öregedtem meg nagyon?)
Szilveszter előtti napon még fotókat csináltam az ablakokban lévő virágládákban virágzó muskátlikról. Az volt az utolsó enyhe nap. Másnap már keményen fagyott és azóta is fagy.Senki nem panaszkodhat az időre a hidegsége miatt, hisz csak a napokban fordult téliesre az idő. Én bevallom, örültem volna , ha Mikulástól Vízkeresztig van hó, de inkább most essen, mint márciusban. Én akkor már odakint szeretnék motyorogni a kertben, ha Isten is úgy akarja. Ja, mert az elsején lesett kevés hó után, ma délelőttől kezdve megint esik a hó. Apró, porszerű, nem szeretem. És a szél is fújdogál, és nagyon hideg (elszoktunk tőle) van. De estefelé, ha már a hóesés is megállt ki kell majd menni letakarítani a járdát, mert az a mi feladatunk. Azt pedig azért nem szeretném, hogy a férjem egyedül csinálja meg, bár valószínűleg én csak hátráltatom, mert még rám is figyelnie kell.
Az előbb mentem egy kört itt fenn a tetőtérben, mert a tetőablakot már belepte a hó, és nem látok ki. Bentről, a melegből nagyon szép fehér miden, de ha a hőmérőre nézek, akkor már nem olyan szép a leányzó fekvése. A hideg miatt két napig ki sem tettem a lábam a lakásból, tehát ma már muszáj lesz egy kicsit összevakarom magam. Persze ilyenkor óvatosabban kell odakint lépkednem is, mert nem mindig látszik a hótól, hogy mire lépek. Én pedig nehezebben korrigálok, mint egy egészséges ember. Lehet, hogy ez is az egyik oka a lustaságon kívül annak, hogy kimenjek önként, dalolva. De, hogy egy kis pozitívumot is öntsenek belém: ma itt volt nálam a gyógytornász, és nagyon meg volt elégedve a stabilitásommal (persze a cigány is a saját lovát dicséri).
Ma megkaptam a levelet a Kormányhivataltól, csak két hónapja kérvényeztem a nyomikártyám meghosszabbítását...
