Ma végre jó a kedvem. Vagy legalábbis az volt. Hosszú napok után végre nem esett az eső, de nem is ez volt a legjobb. Kisütött a nap! Ettől a ténytől egyből mindenkinek jobb lesz a hangulata és jobb lesz a hőérzete. Nem is lehetett bent maradni a lakásban, hisz odakint rengeteg munka van még. Át is válogattam a paradicsomot, eltettem a zöldparadicsomot savanyúnak, és megcsináltam azt , amit már régóta halogatok: szétültettem egy cserepesvirágot, ami már rég időszerű lett volna. Na de, ma megcsináltam. Igaz, hogy ettől még kint maradtak a teraszon, de csak lesz még egy kis szép idő, amikor a lemosogatást és a behordást meg lehet csinálni. Ha nem, akkor ráfáztak. Ma amúgy is szombat van, és urinők hétvégén nem dolgoznak. Ezért mindezek után már csak egy sárgabarackfát ültettünk el egy régi körtefa helyére. Ezzel vége is lett a kinti projektnek, mert a változatosság kedvéért megint elkezdett csöpögni az eső és hűlni a levegő és beborult. Ez volt a jel, hogy mára elég a levegőzésből! És lelkiismerettfurdalás nélkül nyomogathatom a számítógép gombjait.
Mostanában szinte minden hétre jut valami ünnepi pillanat. Ezen a héten a tegnapi nyugdíjasbucsúztatóm volt ilyen. Be kell vallanom, hogy nagyon jól esett, hogy gondoltak rám, összegyűltek tegnap, hogy elköszönjenek tőlem. Nagyon örülök az ajándékuknak, mert bármikor ránézek hátralévő életemben, ők fognak eszembe jutni. Mindenki más ajándéknak örül egy ilyen alkalommal, de az én véleményem, hogy inkább emlék legyen. Egy mindennapi használati tárgyat vagy megveszel, mert szükséges, vagy rég nem tartod számon, hogy honnan van. Én szeretem az emlékeket. Az is nagyon jó volt tegnap, hogy találkoztam rég nem látott kolléganőkkel és beszélgethettünk. Én örülök, hogy nyugdíjas lehettem. Leginkább, hogy megérhettem. Nem fogom fel egy traumának, hogy most már nem megyek dolgozni, nem találkozok nap, mint nap emberekkel. Jó, az én esetem más, mint az átlag! De én úgy érzem eleget dolgoztam, eleget voltam emberek között és még soha nem volt időm unatkozni amióta itthon vagyok. És a nyugdíjaslétnek, (ha már túl vagy az előre nem jelzett adminisztrációs gondokon) van jó oldala is. Tudom, egyet mondjál. Ha nyugdíjas vagy nincs főnököd! Nem kell alkalmazkodnod senkihez, elmondhatod a véleményedet. Elmondhatod a véleményedet anékül, hogy attól kellene tartanod, hogy holnap már nem lesz munkahelyed, mert a főnöködnek az éppen említett kérdésről más a véleménye. Én legalábbis azt érzékelem, hogy manapság inkább titkolják a véleményüket, csak általánosságokról beszélgetnek. Ez is lehet oka a mai fusztrált világnak. Szerintem. Mert szerintem IQ-tól függetlenül mindenkinek van saját véleménye a dolgokról, csak nem beszél róla, mert "ne szólj szám, nem fáj fejem". Hát egy nyugdíjas már nyugodtan elmondhatja a véleményét, senki sem fogja számon kérni, legfeljebb legyintenek rá. De elmondta! Nekem nagyon demoralizáló, hogy "bólogató János"-ok országa lettünk.
Úgy látszik nagyon szépen gyógyulok, hogy ilyen gondok foglalkoztatnak..
