Erre vártunk! Napok óta tudjuk, hogy esni fog az eső, nem érhetett meglepetésként senkit. És már a természetnek is nagy szüksége volt rá. De azért most már tarthatna egy kis szünetet, hisz reggel óta kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan esik. Persze ez még mindig jobb, mint a tegnapi nap, amikor folyamatosan és nem is akárhogyan fújt a szél. Nem igazán fájt semmim, de nem is volt kedvem semmihez sem. Ingerült, feszült, ideges voltam. Kötöttem is ezerrel, hogy elfoglaljam magam. (Már kezdhetek gondolkodni, hogy mit fogok csinálni ha készen vagyok a takarómmal, ja és elfogy a fonalam.) Csukott ablakokon keresztül is hallottam a szél hangját, és ez nem töltött el örömmel. Állítólag rá volt írva az arcomra a "világfájdalom". Pedig nem fájt semmim, csak az erős hidegfront viselt meg. Olyannyira, hogy még vásárolni sem volt kedvem. Bár most már a szobafogságot is kezdem unni (na ezért kellene egy kis esőszünet).
Most már túl vagyunk az izgalmakon, így hát szerintem elárulhatom mi volt a riadalom oka. Férjem egy ideje panaszkodik, hogy gombócot érez a torkában. Irány a Gégész, aki CT vizsgálatot kért. (Hát ebben az egészségügyben ne legyél beteg, vagy csak akkor, ha nagyon jó ismerőseid vannak.)A CT vizsgálatot követő konzultáció a műtét mellett döntött. Erre került sor a múlt hét elején. Mivel egy torokban lévő műtétet altatásban végeznek ez egyéjszakás bentfekvéssel járt. Nagyfiam be vitt minket a kórházba, engem hazahozott és indult Bécsbe dolgozni. Mire hazaértünk már itt volt a másik fiam, aki az egész napot nálunk töltötte, de ez csak formális volt, mert rogyásig verte a számítógépét, itthonról dolgozott. Az én döntésem volt, hogy az éjszakát töltse a saját lakásában és új életemben először aludtam egyedül. Hogy aludtam az enyhe túlzás, de eltelt az éjszaka. Másnap reggel pedig már a fiam hozta is haza az Apját a sikeres műtét után. A gégész cystának minősítette amit kivett, de én csak a szövettan eredményének ismerete birtokában tudtam megnyugodni. A héten volt kontrollon és szerencsére negatív lett a szövettan is. Na de FÉRFI! Valami bajának csak kell lennie, mert különben hogyan panaszkodnánk. A férfinak szüksége van arra, hogy pátyolgassák, kényeztessék, tutujgassák.Én pedig legalább tudatosíthatom magamban, hogy nem vagyok beteg. A legnagyobb csalódás az volt, hogy műtét előtt azt mondták tíz napos hangszáldiéta lesz. (Ez tartotta bennem a lelket a műtét előtti túlfűtött állapotban/feketehumor/.) Már előre sajnáltam, hogy milyen rossz lesz neki, ha nem beszélhet. Hát ehhez képest műtét után két órával már felhívott, hogy jól van. Azóta is folyamatosan beszél, bár ha erősebb hangon szól például a kutyához, azt már megérzi (Lehet, hogy ez Lujzi bosszúja).
Hogy egyre többet fáj a jobb szemem, hogy egyre nehezebben olvasok az az én bajom. Ezen senki nem tud segíteni hiába is panaszkodok. Ja, valamelyik nap belenéztem a tükörbe. Nem csak szembenéztem önmagammal hanem mozgattam is a fejem. Most már értem, hogy miért hív a férjem "kuszaszemű"-nek. Hát néha Matolcsy megirigyelhetne! De engem sokkal jobban zavar, hogy mostanában úgy érzem, gondok vannak a mozgásommal. Aszfalton, sima felületen járva megdicsérik a járásomat. De amikor egyenetlen talajon járok, nagyon sokat oldalazok. Tehát nem tudom tartani az egyenes irányt. Nem vesztem el az egyensúlyomat, de nem is érzem komfortosan magam. A másik nagy csalódás a napokban ért. A látásmélység megítélése eddig is gondot okozott nekem, de ezt tapogatással még eddig mindig ki tudtam védeni. Most viszont a lombszívó zsákját akartam kitisztítani mielőtt javítani visszük. Úgy döntöttem, hogy kifordítom és kiporolom. A kifordítás sikerült, de amikor megpróbáltam kiporolni egy fatörzsön nagy csalódás ért. Nem találtam el a zsákkal a fát. Pedig nem álltam tőle messze! És ezt nem tudom elmondani senkinek, mert szerintem senki sem érezné át, hogy ez nekem mekkora csalódás volt. Hát nem sikerülhet minden!
Óh, a francba, megállt az eső, de felerősödött a szél. Most ott vagyok, ahol a part szakad!
