Telihold van! És hőségriadó! És mindez augusztus végén! Lehet még fokozni ezt a helyzetet? A legnagyobb bajom, hogy már sajnos érzem a hidegfront előjeleit. (Legalább hangulatváltozásaimat arra tudom fogni!) Miközben nagyon nehezen viselem a hőséget. Tehát már nagyon várom a "vénasszonyok nyara"-t!
Ifjú titán koromban mindig megmosolyogtam az embereket amikor azt mondták, hogy "kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond". Akkor az volt az ember gondja, hogy a gyerek miatt nem tud sehova menni, semmi számára akkor fontosat csinálni (nem volt számbajöhető nagyszülői háttér). Aztán nagyon gyorsan elteltek az évek, felnőttek a fiúk, és másfajta gondok jöttek.Ami mostanában nagyon elgondolkoztat az az ő párválasztásuk, elkötelezettségük. Be vallom őszintén, én nem ragaszkodom feltétlenül a házasságkötéshez. Nem ez az élet alfája és omegája. Egy gyerek felneveléséhez jó esetben anya és apa kell. Az nem megoldás, ha az egyik fél napokig csak alvás közben látja a gyermekét. Még akkor sem, ha mindez a munkája miatt van így. Gyereket vállalni csak felelősségteljesen lehet a mai világban. Mondom ezt még akkor is, ha nagyon vágyom már egy unokára. Az pedig már a hosszú évek tapasztalata, hogy a gyerek nem old meg semmit. Ha bármelyik félben tüske marad, vagy később valamiért el akar menni, azt egy gyerek nem oldja meg. Nem egy ismerősöm van (és eggyel pont a héten találkoztam), ahol a házastársak csak azért vannak még mindig együtt, mert a gyerek iskolába jár. Aztán jönnek a határidők a válókereset beadására (ha befejezte az általános iskolát, ha leérettségizett, ha meg van a diploma), közben pedig azt hiszik, hogy a gyerek nem tud semmit. Pedig ez nagy tévedés, a gyerekeknek nagyon jók a radarjaik és a legkisebb változást is azonnal érzékelik.Én bízom benne, hogy mindkét gyerekem tud önállóan gondolkodni, és el tudja dönteni, hogy mit akar az életével. Ha később más döntést hoz az is az ő álláspontja, amit megintcsak tiszteletben kell tartanom. Dehát soha nem tudhatjuk, hogy mit hoz a jövő, és mi ennek meddig leszünk részesei.
Idén még nem fürödtem a Balatonban, csak a tengerben. Még van rá két napom, hogy pótoljam ezt a hiányosságot. Ez csak azért égő, mert a Balaton-felvidéken van a szőlőnk, amihez közel laknak a férjem szülei is. Ebből a két okból szinte heti rendszerességgel megfordulunk azon a környéken és rendszeresen megcsodálom a balatoni panorámát. Most pedig már ideje lesz megfürödni is. Nem tudom. hogy a csemegeszőlő szürete szolgálja az apropót a fürdésre, vagy a fürdés a szüretre. Mindenesetre ez lesz a jövő hét elejének a programja. (Úgyis olyan régen jártunk arrafelé!)
A múltkori rinyálásomra válaszul minden velem egykorú ismerősöm közölte, hogy ő örülne ha csak ennyit felejtene a közelmúltból, de engem akkor is nagyon zavar.
Most pedig megyek Lujzizni, aztán szerencsére megint locsolhatok a kertben...
