Kb. egy hónapja azért panaszkodtam, mert hűvösnek találtam az időt. Most itt az ellenkezője. Nemcsak, hogy kánikula, hanem hőségriadó is van. (Hogy ez az én számomra mit jelent, azt még nem tudom, csak azt tudom, hogy rohadtul meleg van.) Persze mikor legyen meleg, ha nem nyáron? Csak ez már egy kicsit sok nekem. Ülök a lakásban, megy a légkondi, a ventilátor (mikor, hol), és próbálom túlélni a napokat. Tegnap délre már totál kész lettem, muszáj volt lefeküdnöm pihizni. Nagyon alacsony volt a vérnyomásom pedig iszom bőven folyadékot. Csak koraeste merészkedem ki a házból, hogy meglocsoljam a növényeket, amik szintén túlélésre játszanak. Minden alkalommal megcsodálom a kutyát, aki még ebben a "kutyameleg"-ben is tud rohangálni és örülni. Egy biztos, én nagyon várom már a lehűlést hozó esőt. Na persze nem olyat, mint ami a hónap közepén volt,ami után két napig takarítottunk a kertben.
Pár napja jöttünk meg Horvátországból, a tengerpartról. Ott is jó idő volt, de a víz mellett (ahol mindig fúj egy kis szél is) nem érezni ilyen elviselhetetlennek a meleget. Nem azért voltunk nyaralni, mert jódolgunkban nem tudunk mit csinálni, hanem azért,mert szerintem itthon nem pihen senki. Mindig, mindenkinek azon jár az agya, hogy mit kellene megcsinálni, és meg is teszi. Ott ilyen veszély nem fenyegeti! De a legfontosabb, hogy imádom a tengert (nem véletlenül, Halak vagyok), és együtt lehettünk nagyfiammal és barátnőjével. (Ők nem biztos, hogy mindig ennyire örültek!) A lényeg, hogy a kalandos első nap után én jól éreztem magam, remélem sikerült kicsit feltöltődnöm is. Nagy pozitívum, hogy odakint nem volt semmilyen allergiás panaszom, nem trüsszögtem. Napi 1-2-szeri csepegtetéssel el volt a szemem, és szinte alig volt panaszom rá. ( A kettőslátásom azért még meg van!) Arra azért nagyon vigyáztam, hogy sósvíz nem ment egyik szemembe sem, tehát nem úri flancból viszem az úszószemüveget. Ja, és már a harmadik napon bele mertem menni a vízbe "úszni". Új életemben sajnos nagyon félek a víztől! Persze segítségre szükségem van! Az egész nyaralással csak az volt az én nagy bajom, hogy hamar vége lett!
Aztán, ha lúd legyen kövér! Egyik nap hazaértünk a tengerről, másnap lementünk a Balatonra, kitakarítani a préssházat, aminek végre le lett burkolva a tetőtere is (Lassan már nem lesz kifogás miért nem akarok ott aludni.) Nagyon sokat dolgoztak a fiatalok, de azért én is nagyon elfáradtam. Viszont odalent olyan rend és tisztaság lett, hogy rá sem lehet ismerni. Ezt én már egyedül nem tudom megcsinálni, a férjemtől pedig már nem merem elvárni. Tehát nem tudok elég hálás lenni a segítségért. Ha minden összejön, akkor ezen a héten valamelyik nap a másik fiam utánfutóval leviszi a még hiányzó bútorokat. Aztán már "csak" dolgozni kell!
Persze mondanom sem kell, hogy a szemem amióta hazajöttünk megint vacakol. Nem hiszem, hogy jót tesz neki a ventilátor, a légkondi avagy a monitor. Nem győzök csöpögtetni, törölgetni és elviselni. De ez van, mit lehet tenni!
Várom a hűvösebb időt és kötök...
