Kicsit húzós napok vannak mögöttem. Elfáradtam , de tisztességesen! Lesz mit kipihenem majd.
Elfáradásomat részben az én teljesítési kényszeremnek, részben a muszájnak köszönhetem. Még előző életemben vettünk szőlőt a Balaton-felvidéken. A vásárlásnak akkor ezer meg egy logikus magyarázata volt. Csak közben teltek az évek, férjem szülei sem lettek sajnos fiatalabbak, és velem is történt ami történt. De a szőlő mindezt nem hajlandó tudomásul venni, ő éli az ő saját életét, a fű pedig nő. És milyen gyarló az ember, ha már ott van, meg kell művelni! Tehát ha úgy vesszük nagy fáradtságom egyik oka a szőlő. Mivel 90 km-re van, ezért minden leutazás munkával jár a férjemnek. A nyolcvannyolc éves Apukájától akármilyen jó karban van (szerencsére) nem várhatjuk el, hogy zöldmunkát végezzen a szőlőben. Nekem akkor is nagy kihívás lenne ha sík területen lenne, de ez egy hegy oldalában van, és szerintem elég meredek. Az alsó fele a kevésbé meredek, azon már többször tötymörögtem. A felső felében új életemben talán kétszer voltam, akkor is segítséggel. Nade, az alsó rész hajtásválogatását , tetejezését már az előző alkalommal elvégeztük, most már "csak" a felső rész volt hátra. Azt pedig nem tudtam elnézni, hogy a férjem egyedül dolgozzon, ezért segítettem neki. Legalább egy kis színe lett a hátamnak is, mert a nyugszékben ülve mindig csak előről barnultam. Nem véletlenül veszek én évek óta drága, de nagyon strapabíró, a lábat biztonságosan tartó zárt és nyitott lábbeliket. Most is nagyon sok hasznát vettem. meg a kordon drótjainak! Utólag bevallhatom, nagyon sokszor csak a dróton húzva magamat tudtam továbbmenni. De legalább végeztünk. Most "már" csak a fűnyírás és a permetezés van hátra, de az igazán férfimunka. Persze csak az én irányításom alatt. Azért a munka végére megfájdult a fejem, nagyon jól esett kicsit piheni. És jól esett az éjszakai alvás is.
A másik nagy munka (idegileg is) a férjem névnapja volt. Szerencsére jól sikerült, vagy legalábbis remélem. Most már csak a pihenés van hátra.
Már több, mint egy hete szenvedek a jobb szememmel. Az agyvérzésem, illetve eszmélésem óta kísért ez. Időnként kevésbé fáj, néha jobban. Most egy ideje megint jobban. Ezért is mentünk el szemészhez megint. Már lassan úgy járok hozzá, mint haza. A sok műkönny ellenére megint ki van száradva a szemgolyóm alsó része, ezért érzek fájdalmat. Gyógyszer külön nem kell rá csak gyógyászati segédeszköz, párásan kellene tartani éjszaka. Na, ez az , ami ebben a városban nincs. Nagyon rendesek voltak velem, mert az osztályról kaptam kagylót, amit éjszakára a szememre tehetek. De ezzel meg az a bajom, hogy nagy az én szememre, nyomja a homlokomat, és reggelre az arcomon is ott a lenyomata. A fiam hozott nekem Bécsből egy "óraüveges" szemtapaszt, ami az eddigi tapasztalatok alapján jó lenne. De csak egy darab volt a patikában, ezért most ennek a beszerzési forrását hajkurásszuk. Azon kívül, hogy végre megtaláltam az ideális megoldást, remélem használni is fog. A kettőslátásom persze változatlanul megvan, de megtanultam együttélni vele. Olvasáskor nagyon zavaró. És most még kötni is elkezdtem! (Élni tudni kell!)
Két napja már azt hittem, hogy vége a júniusi ősznek, de azt hiszem tévedtem. Ma sincs gatyarohasztó meleg, és változatlanul fúj a szél. Azt hiszem a szélfújás az, ami kikészít. Sosem lesz vége! Tudom, hogy a mostani hőmérsékletet még vissza fogom sírni, de akkor is lehetne egy kicsit melegebb. Eddig is rosszul aludtam éjszaka, de most még a telihold is jön. Mindig mondták, hogy Isten nem bottal ver.
Megyek gyümölcsöt enni és borsót szedni...
