Valamelyik éjjel, amikor nem tudtam aludni, azon gondolkodtam, hogy én mindig csak panaszkodok Pedig igazán nem is lehetne okom panaszra, mert vannak nálam sokkal betegebbek is. Ettől függetlenül villámcsapásként értek a dolgok. De, ha jól belegondolok, nem igazán van okom nekem panaszra. (Hogy a férjemnek mi a véleménye az egy másik dolog!)
Van két kezem, van két lábam (ami a földig ér). Öt éve (milyen régen volt már!), egy havi Intenzív Osztályos fekvés, kezelés, élet-halál harc után megtanultam újra járni. Hát táncosnő nem leszek már hátralévő életemben, de helyváltoztatásra képes vagyok. A járás folyamata az amit folyamatosan csiszolnom kell, de tudom, hogy soha nem lesz tökéletes. Ha fáradtabb vagyok nagyon tudok oldalazni, táncikálni. Értő szem mindig meg fogja tudni mondani, hogy ez egy tanult járás. De ez azt hiszem engem nagyon nem zavar. Mivel az agyvérzés miatt (életmentésként) kiszedték a kisagyam egy részét, közte a mozgáskordinációs központot is, én ennek is tudok örülni. A járda az nagy kihívás az egyenetlensége és a kerítés közelsége miatt, ezért nem közlekedem egyedül az utcán. Viszont, ha sétálni megyünk, akkor régi jó fölsővárosi szokás szerint nagyon szeretek az úttesten menni. A Másik nagy kihívás az egyenetlen, meredek hely. Ezért alkalmanként egyszer megteszem az utat a pincéhez, amitől jól el is fáradok. De arra, hogy a szőlősorok között le- föl járkálva még dolgozzak is képtelen vagyok. Na, ez nagyon bánt! Vannak akik azt hiszik, hogy csak lustaságból nem dolgozom. Pedig szívesebben dolgoznék, csak ne ért volna ilyen csapás. Itt Fehérváron szerencsére nincs ilyen gondom, mert a telkünk sík terület. Mivel egy hétig minden nap esett az eső nagy intezítással nő a gaz is. A fűnyírás férfimunka, de a gazolás ne má! Így aztán tegnapelőtt délután megkapáltam a veteményest. De a gazhúzkodásban segített a férjem is. Be kell vallanom, kettőslátásssal nem egyszerű dolog a kapáslás, mert mindig attól félek, hogy annak a gyökerét vágom el amit nem akarok. Az, hogy kapálni, guggolni tudok számomra nagyon- nagy dolog, és bármilyen furcsa is én nagyon örülök neki. Hát a gyorsaság nem a régi, de nem kerget a török. Lehet, hogy nem is magában a kapálásban, hanem a fene nagy koncentrálásban fáradtam el. Persze a virágoskert rendbetétele és a napokban vásárolt virágok elültetése még hátravan, de majd meglesz.
Szerencsére tudok főzni, és lassan, de biztosan elvégzek minden konyhai munkát. Öt éve tartó nagy félelmen, hogy elejtek valamit, kiborul, kifolyik. Ezért aztán igyekszem egyszerű dolgokat főzni, sütni pedig nagyon ritkán. A sütővel , forrósággal szemben való félelmemet nagyon nehezen győzöm le, mert nem mindig érzek fájdalmat. A mai napig képes vagyok úgy elégetni a kezem, hogy nem is veszem észre.Na persze, azért használom fantasztikus sütőmet, de ritkábban. Nagyon szeretem az édességet, de ha lehet, akkor csak olyan süteményt készítek amit csak bekever a konyhai robotgép. Persze azért ma készült egy kis zabpelyhes, áfonyás keksz, hisz holnap gyereknap.
Mosni a férjem és a mosógép mos. Én pedig nagyon ügyesen megtanultam ülve vasalni.
Porszívózni sajnos a mai napig nem tudok, ez férfi munka lett, ugyanúgy, mint a felmosás. Az utóbbi években nem lettünk a takarítás rabjai, de azért nagyon jól megvagyunk így is. Valamelyik nap, két eső között megpucoltuk a nappali- és a hálószoba ablakait. Mivel én csak a talajszinten érzem magam biztonságban, erre egyedül soha nem merek vállalkozni. A parkettáról nem érem el az ablak tetejét, ehhez szükség van a kétlépcsős fellépőre is. Ahhoz pedig, hogy én arra fellépjek szükségem van egy biztos támaszra is. Így lett nálunk ilyen nagy szám, és kétszemélyes az ablakpucolás.Azért a keret letakarításánál a munkájára is szükség volt. A függönycsere az, amire öt éve nem vállalkozok, ezt azóta a nagyfiam szokta megoldani. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz ha ritkábban jön haza.
Hát így zajlanak nálunk a dolgok! Sok más emberhez képest nem panaszkodhatok, mert el tudom látni magam, nem mindenben szorulok mások segítségére, de azért ez egy más világ.
Férjemnek osztálytalálkozója van. Öt év után ez az első nap egyedül itthon...
