Velem mindig történik valami! Ha nem így lenne biztosan unatkoznék is.
Ha az egyik ujjamon a gyűrű okozta fájdalom nem emlékeztetne rá már el is felejteném mekkorát sikerült esnem kb tíz napja egy barkácsáruházban. Az egész csak egy kis virágnézegetésnek indult. Aztán a férjem meg akart nekem kutatni egy hintaágyat. Eközben vetettem szemet egy műrattanból készült függőfotelra. Már több újságban láttam ezt, a szerintem kültérre való, most nagyon divatos valamit. Szó nélkül úgy döntöttem, hogy ezt nekem most ki kell próbálnom. Sikerült! Ja, és sikerült a környéken mindenkit meglepnem, bár valószínűleg én ijedtem meg a legjobban. Tehát, lelkesen bele akartam tenni "hab testemet" ebbe a hintázó alkalmatosságba, amiről tudni kell, hogy csak egy ponton van felfüggesztve. Az, hogy a fotelrész kilendült csak egy dolog, de felborult bazi nagy zajjal az egész! Ekkor ütöttem meg a kezemet is úgy, hogy az aranygyűrűmet majd csak egy ékszerész fogja tudni újra kör alakúra igazítani. Az áruház mentségére szóljon, hogy azonnal megjelent egy eladó az én állapotom után érdeklődni. De, ha valami több tízezer forintba kerül, akkor az a minimum, hogy kipróbálom! Ha labilis, akkor rögzítem vagy körbekerítem és kiírom, hogy balesetveszélyes! persze az is megoldás, ha én nem járok arra! Egy biztos, nekem nem lesz függőfotelom a kertben! Így legalább majd a kutyával sem kell megküzdenem a birtoklásáért. Azért jó, hogy mindez már a múlt és jókedvűen tudok róla beszélni.
Igyekszem mindent megcsinálni, amit régen tudtam. De néha falakba ütközöm vagy kurdarc ér. Ilyenkor rá kell jönnöm, hogy már semmi sem olyan, mint előző életemben volt. Történt valami, ami minden próbálkozásom, erőbedobásom ellenére is nyomot hagyott. Hogy lassabb, fáradékonyabb lettem azt az idő rovására írom. De sajnos van ezeken kívül más is. Nem lehet egész nap ezeken sopánkodni, mert abba bele lehet őrülni. De van, aki számára csak akkor vagy beteg, ha folyamatosan panaszkodsz. Hétvégén itt volt a fiam és megmutatta nekem, illetve parodizálta hogyan megyek. Dőltünk a röhögéstől! Miközben én meg vagyok győződve arról, hogy nagyon jól csinálom. Bár a gyógytornász szerint ma egy kicsit jobbos vagyok.
Tegnap lett voltunk a szőlőben a Balaton-felvidéken. Csodálatos volt, ahogy a 8-as út mellett és még utána is mindenhol nyílik az akác. Gyönyörű látvány! Ennél már csak az szebb, hogy idehaza is nyílik a díszpipacs és a pünkösdi rózsa. Ezek a felöltődés percei, órái. A férjem türelmét pedig időnként nem győzöm csodálni. Tegnap ahhoz is volt türelme és bátorítása, hogy biztasson arra, hogy egyedül menjek fel illetve le a meredeken csakhogy sikerélményem legyen. Közben pedig folyamatosan megerősített abban, hogy ott van mellettem ha segítség kell.
Most megyek és elrendezem a ma vásárolt enciánomat...
