Esik. Végre!
Nem akarok mindig az időjárással foglalkozni, de igazán tele volt a hócipőm a már három hete fújó széllel. Hol jobban, hol kevésbé, de mindig fújt. Kiszárította a talajt és borzolta az idegeimet. Azért kabaré, hogy már áprilisban locsolni kell, mert olyan száraz a talaj (lehetett szivattyút venni, mert a régi már nem javítható)! Persze tomboló szélben locsolni sem egyszerű dolog! A kutya is csak ott tudott már gödröt ásni ahol valamiért fel lett lazítva a talaj. És igazán még csak haragudni sem tudtam rá! Aztán tegnap amikor a Balaton-felvidék felé autóztunk, akkor megvilágosodtam: virágzik a kökény. Kökényvirágzáskor pedig állítólag mindig fúj a szél és lehűl a levegő. Engem már teljesen hidegen hagy, hogy a kökényvirágzás miatt van hideg és fúj a szél, vagy azért virágzik a kökény, mert hideg van és fúj a szél. Útálom a szelet! Tömören.
Tegnap ragyogó idő volt, nagyon jót napoztam amíg a férfiemberek dolgoztak. Már tudom, hogy a semmittevésbe is nagyon el lehet fáradni. Csak a szél ne fújt volna! Már tegnap is biztosan a közelgő hidegfrontot éreztem, mert elég nehezen viseltem el saját magamat is. De a mai nap az csúcs! Nincsen kedvem semmihez sem, hamar elfáradok, nem kapok levegőt, izzadok, feszít a fejem. Csak feszít, de nem fáj görcsösen. Szerencsére a vérnyomásom teljesen rendben van. Ja, és jóval hűvösebb az idő, és ma napot is csak délelőtt láttunk. Persze lehet, hogy még ebéd után is sütött, de akkor már lefeküdtem,hogy kíméljem a környezetemet. Ugye milyen jól hangzik így? És még nagylelkűnek is tűnhetek. Pedig csak erőt akartam gyűjteni a muskátliültetéshez. De most már szerencsére azon is túl vagyunk. Most már csak a függőkosarak beültetésén kell gondolkodnom, aztán jöhet a jó idő. Meg locsolhat a férjem!
Tönkrement a mobiltelefonom. Ez tulajdonképpen csak azóta nagyon fontos nekem, amióta megmakkantam. Új életemben nagyon sokszor éreztem azt, hogy ez egy fontos kapocs köztem és a külvilág között. Nagyon szerettem a kitolható telefonomat, de olyan sokba került volna a javíttatása, hogy inkább egy új készülék mellett döntöttünk. Aztán mi lett a vége? Aranyárban vettünk egy buta telefont! Szerencsére kívülről teljesen konszolidáltnak tűnik, csak amikor kinyítom akkor látszanak a nagy nyomógombok. Szóval ez egy nagyi telefon, csak még unokám nincs, de hát nem lehet minden egyszerre. Van már kutyám! Azért nem okostelefont, mert okosan elnyomogatom én a tabletemet. A telefont pedig amúgy is főleg telefonálásra szeretném használni. Biztosan nem azon szeretnék internetezni! Nem hiszem, hogy az jót tenne a szememnek.
Amúgy is a jobb szememmel van a legtöbb bajom. Nem irigylem azt a szemészt akihez járunk. Pedig ez nem egy egyperces rendelés (köszönés, panasz, vizsgálat, recept, köszönés- mindez egy perc alatt). Soha nem fogjuk megtudni, hogy az agyvérzésem miatt van baj a bal szememmel, vagy az intenzív osztályon száradt ki. Egy biztos: még mindig megvan a kettőslátásom, de ha csak ennyi gondom lenne, boldog lennék! Három , négy havonta meglátogatjuk a szemész magánrendelését, aki meghallgatja panaszaimat, megvizsgálja a szememet. Aztán jönnek a keresztkérdések! Mivel anno kiszáradt a jobb szeme és nincs könnytermelésem (egy szemmel sírok) folyamatosan műkönnyet kell használnom. Na, de nem mindegy, hogy milyet! Erre egy orvosnak sincs tuti tippje, mindenkinek magának kell kikísérleteznie, hogy melyik a jó. Ne de, egy műkönny több ezer forint. Hát kísérletezzünk! Aztán végre talál magának az ember egy megfelelőt, de ne mindig ugyanazt használja. Használjon sűrű változatot, de ne állandóra, mert lerakódhat a szemre. Egy ideje, főleg hajoláskor kibuggyan egy-egy csepp. (Ez nagyon szeret a szemüveglencsémen landolni.) Mint kiderült az alsó szemhéjam kezd leválni, de még nem vészes, nem kell műteni. Tehát ne középen buggyanjon ki az a csepp, hanem a szem valamelyik végén. Nem mindegy hogyan törlöm a szeme és főleg nem mindegy, hogy mivel. Papírzsebkendőt ne használjak erre a célra. Tehát most már van ruhazsebkendőm is, vasalgathatom is, és a szememmel is szenvedhetek. De lehet, hogy ebbe már belejátszik az allergia is, tehát használhatnám az orrsrayt is. Még szerencse, hogy nem kell valamilyen speciális "gyógyszert" is szednem, így csak a fél fizetésemet hagyom havonta a patikában.
Na, de elég volt a nyavalygásból! Megyek kutyát etetni...
