Tavasz van, tavasz van...
Énekelnek a madarak, a barkafűzön dönögnek a méhek, már kezd sárgállani. Napról napra több kivirágzott ibolyát látni a kertben.Tegnap láttam az első kivirágzott tulipánt, már látni kinyílt nárciszt és lehet tudni milyen színe lesz a jácintnak. Túl vagyunk a részleges napfogyatkozáson és tegnap óta hivatalosan is tavasz van. A szőlőmetszésnek köszönhetően (a meredek hegyoldal nekem még mindig nagy kihívás), hogy megfelelő legyen a D-vitamin szintem, már túl vagyok az első két tavaszi napozásomon. Arcszínemet már Selmeczi Gabriella is megirigyelheti, pedig még csak március van! Ki is kell menni a kertbe naponta többször is, hogy leellenőrizze az ember, hogy mi változott a legutóbbi szemle óta.
Szóval minden együtt lenne ahhoz, hogy boldog legyek. Ennek ellenére most érzem a legmélyebb ponton magam. Tele vagyok negatív gondolatokkal. Igazándiból nincs kedvem semmihez és senkihez. Naponta többször erőszakot kell elkövetnem magamon ahhoz, hogy a napi rutint el tudjam végezni. Nagyon sokszor megfordul a gondolataimban a halál, az elmúlás. (Ebben biztosan közrejátszik az is, hogy mostanában több ismerősünket is temették.) De akkor is. Soha nem gondoltam volna, hogy majdnem öt évvel az agyvérzésem után azon fogok rugózni, hogy meghalok. Nem direkt csinálom és mindenki nagyon kedves hozzám. Minden okom meg van ahhoz, hogy örüljek az életnek! Közben mégis minden gondolatom a körül forog, hogy már kaptam öt évet! Egyre nehezebb tudomásul venni, hogy van amit nem tudok úgy elvégezni, mint régen. Hogy csak a gond van velem, hogy az is baj, ha valamit megcsinálok, az is ha nem. Közben próbálj meg úgy viselkedni, hogy a nyavalygásod lehetőleg rejtve maradjon. Hát nem könnyű feladat. Embert próbáló. És közben tudom, hogy a nyavalygásaimat csak az érti meg, aki már maga is átesett hasonlón. Azt is tudom, hogy ezt egyedül akarom megoldani és nincs is rá hosszú időm, mert egyszer a környezetemben is elfogy mindenki türelme. Remélem, hogy a következő alkalommal már újra a régi, bizakodó leszek.
Van időpontom szemészhez...
