Az elmúlt két nap az "ismerd meg hazádat" jegyében telt. Tegnapelőtt Szeged volt az úticél, tegnap Zánka. Persze mindkét nap visszatértünk a "bázis"-ra, mert én pár éve szeretek a saját ágyamban aludni. Hiába voltam csak utas, és ültem jólnevelten az anyósülésen, azért elfáradtam tisztességesen. A mai soproni utat már ki is hagytam. Új életemben ma vagyok itthon először egyedül, és egyenlőre nagyon élvezem.
De nem is ezért érdekes az én előző két napom. Amióta rettenetesen várom már a tavaszt, nézem meg naponta az éppen nyíló virágokat folyamatosan panaszkodom, hogy nagyon vizes a talaj. Hogy hátul a kertben szivacsot játszik a lábam alatt a fű, mert cuppogva süllyed a talaj, hogy talajszintig van a víz a kútban, hogy nem tudok kapirgálni a virágoskertben, mert olyan nedves a talaj. Tegnapelőtt már rájöttem, hogy itt Fehérváron ragyogó a helyzet. Már Seregélyestől kezdődően mindenhol áll a földeken a legkisebb mélyedésben is a víz. A Duna-Tisza közén pedig már voltak helyek, ahol az öt évvel ezelőtti Csóri helyzet jutott eszembe. Aztán tegnap azt is volt szerencsém megcsodálni. Hát, mit ne mondjak, alakul! És közben még az eső is esett! Tegnap már nem, de tegnapelőtt még ködöt is kifogtunk. Szerencsére nem egész úton, de így is elég volt. Volt útszakasz, ahol nagyon sűrű volt a köd, és rövid a látótávolság. Tudom, hogy kocsiban ülök, elvileg teljes biztonságban, de a ködben mindig az az érzésem, hogy nem kapok levegőt. Ésszel fölfogom, hogy ez nem így van, de borzalmas érzés.
Egy ideje megint nagyon komolyan elkezdtem a gyógytornát, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok elég stabil. Be kell, hogy valljam,egyedül kicsit lájtosabbra veszem, de ha itt a gyógytornász, az keményen megdolgoztat. Viszont cserébe már meg tudok állni (ha rövid időre is) a korongon, és az eliptikus trénert is jobban bírom. Több okom is van rá, hogy komolyan tornázzak, stabilabb legyek, jobban bírjam a kiképzést.
De tornászhatok bármennyit, az időjárási frontokat nagyon megérzem. Már két napja nyűgös, fáradékony voltam. Nem volt kedvem semmihez, senkihez és gyakrabban éreztem úgy, hogy nyom a fejem. És akkor még a meteorológusok még azt mondták, hogy nincs front. Az éjszaka volt a csúcs! Fölébredtem arra, hogy fütyül a szél. Aztán már nem is tudtam mélyen elaludni. Most pedig folyamatosan azt hallom, akárhova megyek a lakásban, hogy fúj a szél, a fejem pedig időnként lüktet. És ha majd hazajön a férjem nem fogadhatom azzal , hogy fáj a fejem, mert akkor csak még jobban aggódik. Pedig csak az idő miatt van az egész.
Bárcsak a jobb szemem problémája is csak az idő miatt lenne...
