Eddig nagyon élveztem az elhúzódó őszt. Jó volt, hogy sütött a nap és nem esett az eső. A hőmérséklet is kellemes volt. Az őszre csak a reggeli ködök és a kicsit csökkenő hőmérséklet emlékeztetett. Tegnapig.
Tegnapelőtt már nagyon zakkant voltam a közelgő hidegfront miatt. Tudom, hogy elég nehéz ilyenkor elviselni, és is nehezen viselem magam, de ez van.Tegnap éjszaka rettenetes széllel kezdődött a lehűlés és nagyon sok esővel. Állítólag még dörgött is éjszaka, de én ezt nem hallottam, mert ilyenkor nagyon tudok aludni. A szél fütyülésére bezzeg felébredtem. Napközben nem is esett, sőt még pár pillanatra a nap is kisütött. Csak a szél nem akart elállni! Mára viszont alig lengedezik a szél, de egész délelőtt nagyon búval bélelt volt az idő. Aztán eleredt az eső, mert az ár olyan régen esett. Tiszta szerencse, hogy ma ünnepnap van és nem kell menni dolgozni, mert azt hiszem másnak sem lenne ma nagy munkakedve.
Ja, ma kitört a négynapos hétvége. Rám is fér egy kis pihenés, mert mostanában nagyon fáradékony vagyok. Persze az is lehet, hogy öregszem. De az is benne van a pakliban, hogy egyre inkább szeretném elfelejteni az agyvérzésemet, ezért egyre többet próbálok elvégezni. Ezért lehet az, hogy mostanában gyakrabban szédülök. Persze, mert régebben nem hajolgattam, hanem inkább leültem. Mostanában azzal vigasztalom magam, hogy hajolgatás után más is szédül. Elég gyakran fáj a fejem, főleg az időjárási frontok miatt és ha nagyon koncentrálok valamire akkor is. Annak örülök, hogy ezek a fejfájások csak rövid ideig tartanak.
Sokkal jobban zavar, hogy megint nem igazán érzek szagokat. (Volt már ilyen sajnos.) Vannak nagyon erős szagok, amiket érzek mostanában, de sajnos még mindig nem mindent. Főleg a kellemes illatok hiányát fájlalom. Így hát azért nem akarok enni, mert olyan ínycsiklandó illatokat érzek. Főzni azért nagyon nehéz szaglás hiányában, főleg, mert soha nem voltam nagy kóstolgató, főleg illatok alapján főzök.
A nagy hidegnek, fagyoknak csak azért tudnék örülni, mert hátha akkor végre idénre megszűnne az allergiám. Az orrfolyásról már rég nem is beszélek, de a szemem az rettenetes. Viszket a bal szemem is, a jobba pedig már szinte hiába csöpögtetem a műkönnyet, fáj. Egész nap hunyorok vagy igyekszem úgy viselkedni, mint akinek nincs semmi baja. Egyik sem egyszerű, de ennél nagyobb bajom soha ne legyen!
Holnap délután jön haza a nagyfiam Bécsből...
