Egyrészt itt a nyár, a hosszú ideig tartó világosság és az ezzel járó későbbi bejövetel a kertből. Másrészt sok minden történt mostanában körülöttem.
Ezek egy része érint csak közvetlenül, zöme közvetve. Ettől függetlenül fáradt vagyok. Kicsit türelmetlen és úgy érzem, hogy semmire sem jut elég időm. De gondolom ezzel nem vagyok egyedül, valószínűleg még sokan küzdenek hasonló problémákkal.
Az egyik legnagyobb gondom az időjárási frontok gyakori változása. Ma is nagyon vártam az esőt, de csak felhőket láttam és a fokozódó szél mellett a levegő lehűlését éreztem. Na meg a rendkívüli ingerlékenységet, ingerültséget, kimerültséget. Közben pedig az ember próbál normális ember módjára viselkedni, mintha nem történt volna semmi. Persze nem mindig sikerül.
Az elmúlt hetek zöme azzal telt, hogy az ember folyamatosan aggódott valamelyik családtagért. Ez akkor is így volt, ha ez nem is mindig látszódott így, vagy nem tűnt fel. Nem egyszer csak azért ültem a férjem mellett az autóban, hogy ne legyek felügyelet nélkül, vagy ne okozzak még fölösleges gondokat másoknak.(Most már tudom hogyan lehet fekete nadrágból beleragadt fehér rágógumit kiszedni. Azért lenne egy-két keresetlen szavam ahhoz, aki egy szék ülőlapja aljára ragasztja a megunt rágógumiját!) Hát persze, hogy elfáradtam még ha nem is beszéltem róla. Aztán a végső tanulság az lett, hogy nem gondolkozhatsz mások helyett, mindenki maga dönti el, hogy szerinte mi a helyes. Nagy tanulság és kemény árat fizettem és még fizetek is érte. (Persze aggódni azért szabad.)
És amikor azt hinné az ember, hogy megnyugodott körülötte kicsit a pörgés, akkor rá kell jönnie, hogy a munkahelyén is szabadságolások vannak, és kevesebb embernek kell ellátnia ugyanazokat a feladatokat. Így sokkal több az elvégezendő munka, nagyobb koncentrációt igényel. Persze az ember igyekszik megfelelni az elvárásoknak, a lehető legkevesebb hibával dolgozni. Mégis nagyon elfáradok egy ilyen nap végére. És akkor még mindig ott bujkál a fejemben a gondolat, hogy nem mindenkinek fele meg az általam elvégzett munka. Persze lehet, hogy a férjemnek van igaza és csak én lettem érzékenyebb. Adja Isten!
Szóval zajlik az élet körülöttem, velem, ezért ritkábban van időm leülni a számítógép elé. Azért pihenésképpen beiktatok egy kis gyógytornát, egy kis masszást. Kell valami ebben az elvadult világban, ami egy kicsit simogatja az ember lelkét. Szükségem van egy kis kényeztetésre, törődésre. (És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a nagyfiam külföldre költözött dolgozni. Nagyon jó dolog minden nap beszélni vele telefonon.)
Nagyon várom már a nyári szabadságomat…
