Itt van május...
Itt van a nyár! Még szép a kert, most zöld minden. De sajnos minden virág levirágzik pár nap alatt. Aztán egy darabig nem lesz semmi, csak harsogó zöld. Most még naponta találok új virágokat, már virágoznak az iriszek és a haranglábvirágok. A szívvirágról nem is beszélve. Aztán majd jönnek a cserjék is. Az orgonavirágzás is csak pár napig tart. De eszméletlen illatfelhőt eregetnek a gyöngyvirággal együtt. Már ezért megéri szeretni a tavaszt! Aztán most egy ideig szép lesz a veteményes is. Most van minden kelőben.
Az elmúlt héten nem történt semmi rendkívüli. De nekem már az is jó hír, ha nincs hír. Annál mozgalmasabb lesz ez a hét!
De a május legszebb ünnepe az Anyák Napja. Jött is ebédre mindkét magzatom, és a jó étvággyal elfogyasztott ebéd után meg is köszöntöttek. A világ legszebb virágát kaptam tőlük! Jó volt látni a lét mamlasz zavarát. Új életemben új értelmet kaptak az ünnepek és még itt vagyok, hogy köszönthessenek!
Ha az ember elér egy bizonyos életkort egyre több rossz hírt hall ismerősei egészségi állapotáról. Nemrég egy volt osztálytársam halálhíre fektetett meg. Aztán egy ismerősöm harmadik szívinfarktusa. Érte még lehet szorítani, de a másikért már sajnos nem. Nem csak azért érintenek meg a rossz hírek, mert az én korosztályom "fiatal a halálhoz", hanem a saját érintettségem okán is.Egy-egy ilyen hír napokra tönkreteszi a hangulatomat, napokig foglalkoztat még ha nem akarom akkor is.
Amúgy is elég rossz passzban vagyok mostanában. Bizonytalannak érzem a járásomat, az egész világot. Nem fáj semmim, csak nyomott vagyok.De ez nem tavaszi fáradtság, hisz annyi vitamint szedek, hogy már vitaminbomba vagyok. Még sincs kedvem semmihez, elfáradok a legkevesebb munka után is. A napi nyolcórás munkámat becsülettel elvégzem, de utána már nem sok kedvem van semmihez sem. Körülnézek a kertben, aztán annyi. Ez megy már napok óta, pedig most lenne sok munka a kertben. Aztán lehet, hogy egyszer majd tudomásul veszem, hogy kevesebbre vagyok képes. Mostanában minden nap eszembe jut, hogy 2010-ben milyen nagy hangon mondtam valamelyik szobaszomszédomnak, hogy nem dől össze attól a világ, ha nem olyan lesz a kert, amilyennek szeretnénk. Pedig dehogy nem! És csak lassan tudja felfogni az ember, hogy más lett minden.(De akkor is olyannak kell lennie!) A rossz dolgok csak lassan, tapasztalat útján rögzülnek az emberben. Azt hiszem lesz még néhány nehéz köröm magammal. És nem csak akkor, amikor éjszaka nem tudok aludni (viszont nagyon jó, soha le nem írt blogokat "írok" ágyban fekve).
Lehet irigyelni: ma délután fogorvoshoz megyek...
