Na végre, hogy tavasz van! Süt a nap, énekelnek a madarak, emelkedik a hőmérséklet. Végre már nem kell télikabátban járni, nem csattog a fogunk. És a legfontosabb, hogy végre már virágoznak a növények. Minden egyszerre! A hófény, a császárkorona, a jácint, a nárcisz, a tulipán és még ki tudja mi minden. Mindenhol nyílik az ibolya, és egyre hosszabb a szára, lassan már szedni is tudok belőle. És már elkezdtek virágozni a gyümölcsfák is, és miután süt a nap előkerültek a méhek és a rovarok is. Sajnos nő a gaz is. És már eljött az első fűnyírás ideje is.
Tulajdonképpen a fentiek mind pozitív dolgok. mindig rám kell szólni, hogy pihenjek már egy kicsit, mert nem érzem a fáradtságot. De amikor annyi munka van odakint! Igazság szerint én leginkább csak nézegetni szoktam, a munka nagy része nálunk már "férfi munka" lett.De persze, hogy nem tudom megállni, hogy ne csináljak valamit a kertben. a baj csak az, hogy ha lehajolok fáj a fejem. A kicsit ingadozó vérnyomásomtól függetlenül örülök, hogy süt a nap. Menten jobb hangulata lesz az embernek ha jó az idő. Amúgy is nagyon hosszú volt a tél, a szürke idő.
Még mindig a vízzel küzdünk. Szivattyúzzuk a kútból a vizet. Még mindig nem lehet felrotálni a földet, mert olyan nedves. A füvet sem merjük megszellőztetni, mert még mindig olyan vizes a talaj. Már most is sok kerti munka összejött, pedig még mindig nem lehetne mindent elvégezni.A lemosópermetezés idén már biztosan elmarad, illetve csak a gyümölcsfák törzse lett lepermetezve, mert egyik napról a másikra bimbós lett minden. A természet próbálja behozni a lemaradást.
Ja, és még nem is említettem a "Barbi olló"-mat. A múlt héten kaptam egy akkumlátoros sövényvágó- fűszegélynyírót. Hosszú évek óta szerettem volna már egyet, de a férjem mindig meggyőzött arról, hogy fölösleges. Új életemben viszont nem merem használni a villanyos sövényvágót. Nehéz az nekem és bizonytalan is vagyok vele. Ezért is okozott nekem nagy örömet az új szerzemény. Meg is nyírtam már vele a gömbtuját, a danikát és a bukszust is. A szegélynyíróval pedig sikerült a tavalyi füvet is kinyírnom egy bokor körül. Tehát van már sikerélményem is. Ilyen kevés kell ahhoz, hogy a pozitív gondolatok szaporodjanak.
De miután szaporodnak a kertben a munkák, a javuló idő miatt egyre többet vagyok kint, igyekszem elspórolni a gyógytornát. Tudom, hogy nem kéne, de három év múltán már nincs hozzá sok kedvem. Így persze, hogy nem fogynak a kilók. A hétvégén nagyokat pihentem, most már ideje egy kicsit dolgoznom.
Azért is jó lesz hazamenni és kimenni a kertbe, mert ezt a munkahelyi zsibvásárt muszáj kiszellőztetni. Valószínűleg bennem van a hiba, én vagyok nagyon érzékeny. Nem szeretem a néma csendet, mert akkor mindjárt hallom a bal fülem zúggását, vagy más hangokat. Ezért nekem otthon mindig szól valami zene. De ez a folytonos csicsergés idegesít. Ezért jó, hogy leülhetek a számítógép elé. Itt nem zavar senki, kizárhatom a külvilágot.
Ha lejár a munkaidőm mehetek haza virágokat nézni...
