Most már végleg vége van a Karácsonynak. Tegnapelőtt a kisfiam lebontotta a karácsonyfát. Még alatta voltak a karácsonyi ajándékok. De most már mindennek vége, még a porszívózás is megtörtént. Visszakerült minden a helyére. Nekem azóta is hiányérzetem van. Üres lett a nappali. És ez most már így lesz decemberig.
És még tavaszi hangulatom sem lehet, mert tegnap délután elkezdett esni a hó. Reggel gyalog jöttünk, mert mindenhol minden csupa hó volt vastagon. Még jó, hogy felkészült az illetékes a télre, mert reggel hét óráig sehol sem járt a városban a hókotró. Majd "letapossák" az autók meg a gyalogosok a havat, minek azt takarítani. Nekem pedig tornaóra helyett jó volt a féllábszárig érő hóban keresni az utat. Mondhatom kalandos és fárasztó utam volt, férjem felügyeletével, kíséretével. Szegény ember, miattam kel minden nap reggel korán. És ma reggel a fájó hátával még havat is kellett lapátolnia. Na, mennyivel jobb a tavasz! A hóesést, havat nagyon szeretem, de itt városon fél nap után már csak latyak marad a hóból, elérhetetlenek a járdaszegélyek a fekete trutymó miatt. Ma még az eső is besegít, úgyhogy katasztrófa az időjárás. Ha reggelre lefagy minden, az tuti jó lesz!
Tegnap este egy érdekes filmet láttam az egyik ismeretterjesztő csatornán az agyról. Nagyon sok új dolgot tudtam meg, bár az agyműtétet nem bírtam végignézni. Nem fóbiáim vannak, csak mint érintett jobban észreveszem ezeket a témákat. A mai napig fenntartom azt az állításomat, hogy keveset tudunk az agyról. Igyekszem egyre jobban beleásni magam a dolgokba. Nem leszek tőlük boldog, de ezt már a múltkor is mondtam. Igyekszem egyre jobban teljesíteni, de nem tudom letagadni, hogy valami történt velem. Főleg most, hogy ilyen változó időjárási frontok vannak, egyre több gondom van saját magammal. Nem igazán fáj a fejem, csak feszít, nyom és nincs kedvem semmihez. Na, de kinek lenne kedve bármihez ilyen borús időben! Ilyenkor a legjobb ha nem csinálsz semmit, csak ülsz és nézel ki a fejedből. A maximum, hogy nyomkodom a számítógép gombjait lazításként.
Ezzel csak egyetlen egy gondom az, hogy délutánra már nagyon elfárad a jobb szemem, így aztán megint a "hülyegyerek" szemüvegemmel nézek. Ezt viszont a férjem nem nézi jó szemmel. Elég lenne nekem önmagában a kettőslátás is, de a fájó jobb szememet nagyon zokon veszem. Persze örülhetek ha látásügyileg csak ennyi maradt vissza az agyvérzésemből. Amúgy meg, miért akarok én olvasni, kérdezte egy ismerősöm a napokban.
Hát, egyenlőre ennyi...
