Miután a Világvége érdeklődés hiányában elmaradt, nem maradt más hátra, mint túlélni a Karácsonyt. Ez nem is volt olyan nehéz, mint elsőre gondoltuk, persze azért akadtak döccenők. Hogy 23-án délben a kisfiam hozott ajándékba egy állítható fenyőfatalpat, már előrevetítette a jövőt. Hogy Szentesete délutánján nem kell ceruzát faragni a fenyőfa aljából, hogy beleférjen az ősidők óta meglévő tartóba, ez máris megszüntetett egy szentségelési forrást, hatalmas űrt hagyva maga után. Hogy a két éve meglévő fényfüzér került fel a fára ez szintén megszüntetett egy konfliktusforrást. De azért mégsem lehet meg a „szeretet ünnepe”zsörtölődés nélkül, hát dünnyögünk azon, hogy egy hadseregre való kaja lett főzve (ez persze nézőpont kérdése). Mindezek ellenére békés, boldog karácsonyunk volt. A kisfiam segítségével felöltöztettük „csinosba” a fenyőfát, csengettünk és boldogan bontogattuk az ajándékokat. Vacsorát pedig még az is evett, aki délután már rá sem tudott nézni a kajára. Egyszóval szép volt!
Én nagyon izgultam, hogy minden készen legyen időben, de a férfiak sokat segítettek: Nem hiszem, hogy valakinek is hiányérzete lett volna. Legfeljebb nekem, mert estére már nagyon elfáradtam. Lehet, hogy akkor is elfáradtam volna, ha nem lett volna az agyvérzésem, de ezt már soha nem fogom megtudni, mert mindig ott motoszkál a kisördög. Mindenesetre másnap tudtam volna reggel aludni, de kelni kellett, hogy elmenjünk a nagyszülőkhöz. Így is miattam sikerült olyan későn indulnunk. Persze semmiről nem maradtunk le, mert a tejfehér köd majdnem a Balatonig elkísért bennünket. Már évek óta nem éreztem nyomasztónak a ködöt, de most igen! És még hazafele is volt hozzá szerencsénk. Mondhatom, sötétben még félelmetesebb. Ködlámpáról ifjúkorom zsánerregényében olvastam először, de ezen a napon sikerült többször is gyakorlatban látnom. Elölről is, hátulról is. Ha jókor és jól használják nagyon sokat segíthet! De ezen is túl voltunk. Az egészben az volt a legjobb, hogy két napig a fiúk is velünk voltak.
Egyszóval az ünnepek alatt nem sok idő jutott a pihenésre, úgy hogy ma már élmény volt dolgozni menni. Kinek van kedve tornászni, biciklizni? Tehát maradt a gördülő talpú szandál, ami egész napos talpalásnál erősen igénybe veszi az izmokat. De valamit muszáj csinálni. Bár a látásomat is ilyen egyszerűen tudnám kúrálni! A jobb szemem szinte folyamatosan ég, fáj. Hiába használom rendszeresen a szemcseppeket, tornáztatom. Olvasásra szinte csak a bal szememet használom, mert két szemmel még mindig kettőslátásom van. Az olvasószemüvegemnek folyamatosan a jobb lencséje van letakarva, mert az a szemem fáj. A bal szemem szerencsére olyan, mint régen volt. Kettőnk között állandó konfliktusforrás a szemüveg. Én lennék a legboldogabb, ha a jobb szememet is rendesen tudnám használni, de ez egyelőre csak álom. Legalább szép álom!
Néha igyekszem tudomásul venni, hogy már semmi sem lesz a régi. Legfőképp én nem…
