Furcsa egy kettős helyzetben élek. Vagy a fene tudja milyen helyzetben.Odahaza a széltől is óvnak. Igyekeznek vigyázni rám. Örülnek minden munkának, amit elvégzek, de a hajolás még nem az én világom. Nagyon sokat segítenek odahaza, főleg a férjem próbál tehermentesíteni. Rendszeresen rám is szólnak, hogy most már pihenjek, foglalkozzam magammal. Örülök,ha izlik nekik a hétvégi ebéd, amit főztem, és sajnálom, hogy nem tudok porszívózni. Nagyon nehezen akarom tudomásul venni, hogy néhány dolgot már nem tudok elvégezni.Én próbálok napról-napra több mindent megcsinálni, de időnként nagy csalódások érnek. Nagyon útálom a napi tornát, de már rájöttem, hogy muszáj csinálnom, mert a stabilitásom nagyrészt tőle függ.
A munkahelyemen viszont elvárják tőle, hogy teljes értékű munkát végezzek. Megcsinálok én mindent, amit tudok de lassabban. De, szerintem nem vétek több hibát, mint mások.Viszont nem tudok teljes mértékben megfelelni a kolléganőim elvárásainak.De az én koromban már más sem akar forgó-morgót játszani. Amúgy sem vagyok benne biztos, hogy csak az végez jó munkát, aki mindig hangosan kommentálja, amit éppen végez. Vagy az sem biztos, hogy célravezető, ha azt játszuk, hogy ki tud hangosabban beszélni. Szóval elég sok kudarcélményér a munkahelyemen, nem is csodálkozom, hogy időnkén már nincs kedvem otthon semmihez sem. Ha viszont kevés az ember, akkor azok várják el tőlem a hibátlan önálló munkát, akik egyébként átnéznek rajtam. Lehet, hogy ők maguk sem tudják, mit gondoljanak.
Az sem számít pozitívumnak, hogy sok dologról megvan a saját véleményem, és ezt nem is rejtem véka alá. Úgy érzem, nincs veszíteni valóm, én már a családom támogató szeretetén kívül mindent elveszítettem. (Legalábbis úgy érzem.) Nagyon sok minden más lett az életemben, ezt néha még ma sem akarom tudomásul venni. Furcsa dolog, ha egyik napról a másikra más lesz az életed, a már nem tudod megcsinálni azokat a dolgokat, amikre eddig simán képes voltál.Már tudok örülni minden kis eredménynek, amit elértem. Próbálom minden nap kicsit feszegetni a határaimat, de nem mindig sikerül.
Nagyon sok energiát kivesz belőlem az, hogy egész nap (a munkahelyemen is, és otthon a párom előtt is) stabilan járjak. Sajnos ennek meg van a böjtje. Időnként alig tudok valamiben megkapaszkodni, hogy el ne essek. De ezt soha nem láthatja senki. Ez az én nagy titkom, amit most megosztok mindenkivel. Idővel majd megtudja a férjem is, és akkor magyarázkodhatok. Nehéz megfelelni mindenki elvárásának, mindenkinek (de leginkább magadnak) bizonyítani akkor, amikor tudod, hogy nem vagy 100 %-os. De igyekszem.
Sajnálom, hogy folyamatosan esik az eső. Rosszkedvűvé tesz...
