Nem vagyok hypoconder! Legalábbis azt hiszem. Két éve érzem mindig, hogy fáj a jobb szemgolyóm. Szinte folyamatosan fáj a külső fele. Így legalább tudom, hogy van. Számomra ez a tünet az ami folyamatosan emlékeztet arra, hogy történt velem valami. Két évvel ezelőtt még azt mondtam, hogy a kettőslátást nem lehet megszokni.. Most már tudom, hogy meglehet, sajnos. Ezért napközben a szemfájdalmon kívül nem is igazán érzem, hogy valami történt a szememmel. Csak éppen több szemüvegem van. Van egy a számítógép monitorjához, de erre csak akkor van szükségem, ha cikkeket olvasok, vagy blogot írok, vagy játszom. Ennek le van takarva az egyik (általában a jobb) lencséje. A napi munkavégzéshez elég az állandó szemüvegem is, mert annyit látok azzal is. Az esti ágyban fekvő újságolvasáshoz van egy másik szuper szemüvegem, amit nem is tudok másra használni, és még ezzel is csalok. Letakarom az egyik szememet, mert nagyon nehéz úgy olvasni, hogy duplán látom a betűket. Ezekkel az olvasó szemüvegekkel az a legnagyobb bajom, hogy csak közelre látok velük, mert ezek így vannak kialakítva. Így hát el kell döntenem, hogy tv-t nézek vagy olvasok. Ez nekem még két év után is furcsa, mert az én szemüvegem olyan amivel mindkét feladatot meg tudtam oldani.Persze akkor még nem voltam túl egy agyvérzésen! Viszont összes szemmel kapcsolatos gondomhoz most még hozzájárul az allergia is, így időnként nem is tudom, hogy melyik szemcseppemet használjam.
Eléggé el tudok keseredni időnként azon, hogy mi történt velem két éve. Sajnos nem csak a szemem emlékeztet erre nap, mint nap. Zavar engem a labilitásom is kellőképpen. Nem is csak az, hogy nehezebben és lassabban mozgok, mint előtte, hanem az is, hogy nem mindig tudok, merek belépni a virágágyásokba, főleg ha még szintkülönbség is van.Szükségem van egy biztos pontra, mert különben táncikálhatok, hogy megtartsam az egyensúlyomat.Ezért aztán elég sokat térdelek, hogy legalább nagyjából ki tudjam húzkodni a gazokat.
Aki családi házban él és kert is van, az tudja, hogy ott mindig van munka (bár a múltkor azt halottam, hogy júliusban nem nő a gaz.) Két évig a férfiak tartották rendben a kertet, most is még csak próbálkozom. Az ember persze szeretné úgy tenni a dolgát, mint régen még ha kicsit lassúbb is lett. Általában itt szembesülök azzal, hogy mennyi mindent nem tudok elvégezni, mert nem tudom.. Na, de a leszedett zöldborsót ki tudom fejteni, még ha kicsit lassabban is. Aztán meg gyümit is kell enni, meg tornászni is. Mégse készülhetek már este hétkor, napsütésben a lefekvéshez. Na, ebből aztán parázs viták szoktak kerekedni, de én nem tehetek róla, hogy világéletemben későn fekvő, korán kelő voltam. Én rövidebb idő alatt is ki tudom pihenni magam. Biztos, hogy öntörvényű, kötelességtudó ember voltam és szeretném a saját életemet élni felügyelet nélkül (nem biztos, hogy tudnám! Na, de legalább megpróbálni!)
Elég zakkant időjárás van. Ez megviseli még az egészséges embereket is. Időnként én is nagyon szenvedek tőle, de ezzel nem riogatjuk a környezetünket. Aggódnak ők úgyis eléggé. Nem beszélünk fejfájásról, magas vérnyomásról, szapora pulzusról.
Ma reggel óta a rokkant parkolókártyám megújításán dolgozom, de nem biztos, hogy határidőre célhoz érek...
