Túl vagyok ezen is megint. Rettenetesen tartottam tőle, hogy miért azt magam sem tudom. Ma délben megint üzemorvosi vizsgálaton voltam. És az üzemorvos nagy úr, ezt már tudjuk egy ideje! A lényeg, hogy nagyon meg volt elégedve velem, megfeleltem minden tesztjén. Fél évre aláírta az Egészségügyi Könyvemet némi korlátozással. Az az igazság, hogy erre is számítottam, így legalább most még nem kell hosszúnapoznom és kartonoznom. Majd tél elején akar újra látni, amikor már túl vagyok az OITI kontrollon. Az MR-em pedig előtte negatív lesz (remélem). Az a lényeg, hogy dolgozhatok, és most fél évig nem kell görcsölnöm.
Ilyenkor érzem azt, hogy volt eredménye a sok munkának, amit a gyógyulásom érdekében tettem. Azért szívesen elcserélném az elmúlt két évemet bárkivel, aki egészséges. Én még most is érzem az agyvérzésem maradványtüneteit. Még sok munka van előttem, mire ki merem mondani, hogy meggyógyultam. Hogy labilis vagyok még azt az elmúlt két esésem is bizonyítja. Járás közben sem érzem olyan nagyon magabiztosnak magam, akármit is lehet látni kívülről. És a szemem a másik nagy problémám, mert hiába lehet megszokni a kettőslátást, azzal nem lehet olvasni.
De nem akarok türelmetlennek látszani, hisz új életemből még csak két év telt el. Napról napra érzem a javulást. Egyre több dolgot tudok elvégezni a kertben és ennek nagyon örülök.
Holnaptól pedig kitör a nyár. Jó, hogy jön a hosszú hétvége, lehet élvezni a napsütést. Nagyon sok munka vár rám odakint, de mind meg is fog várni...
