Sietek leszögezni (4-5 nap késéssel), hogy nem vagyok depresszióra hajlamos. Aki pozitív hozzáállású ember, az nem is lehet. Egy agyvérzés után felépülni csak az az ember tud, aki hisz a gyógyulásában. Ehhez az orvosokon, ápolónőkön és családtagokon kívül szükség van arra is, hogy az ember mozgósítsa a tartalékait is. Kívülről nem is látszik, hogy milyen nagy lelkierő kell egy-egy feladat elvégzéséhez. Annak idején, még a rehabilitáción mondta a pszichológus, hogy "soha ne kérdezd meg magadtól, hogy miért te". Egy ilyen tragédia után hajlamos mindenki saját magát okolni a bajáért. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy tehetsz róla, hogy így jártál! Valahol biztos ez volt megírva neked, ezt dobta ki a gép. Én legalábbis így álltam neki a felépülésnek. Meggyőződésem, hogy csak így lehet súlyos lelki sérülés nélkül túljutni az egészen. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig tombol benned a hurráoptimizmus. Időnként nekikeseredik az ember, és ezeken a holtpontokon kell túljutni. Ebben nekem nagyon-nagy segítséget jelent a családom. Amióta dolgozom több kudarcélmény ér. Nem biztos, hogy ezekben mindig én vagyok a hunyó. Van ebben egy kis kollegiális "jóakarat" is. A mai napig azt mondom, hogy a leszázalékolás nekem a halállal lett volna egyenértékű. Szerencsére visszatudtam jönni dolgozni, és ez az egész valómra jó hatással van. Stabilabb lettem.Tudom, hogy lassabb vagyok, mint két éve, de ez már a koromból is adódhat. Nem győzöm elégszer elmondani: örülök, hogy élek ! Nem panaszkodhatok mindig, hisz megtanultam beszélni, enni, járni. Ez utóbbi volt a legnehezebb! Ha néha nem lennék elkeseredve, nem is tudnám milyen beteg voltam ! A családtagjaim mondják mindig, hogy nem is tudom milyen mélyről indultam. A lényeg, hogy most itt vagyok, és lesz ez még jobb is.
Végre kisütött a nap és pozitív lett a hőmérséklet. Ki lehet végre menni a kertbe kapirgálni, még ha csak egy órát bírok is. Hiába, még fáradékony vagyok. Végre elkezdtek virágozni otthon is a krókuszok, a bejárati ajtó előtt ott virítanak a primulák és lassan a többi tavaszi hagymás is megkezdi tündöklését. Egyszerűen jó nézni, hogy napról-napra több látszik a hagymás virágok leveléből. Már a császárkorona is kidugta fejét a földből. A barkák pedig minden nap, mint nap nőnek. Lassan le kell vágni a vázába, húsvétra valót, mert egyik napról a másikra kiszőrösödik, ellepik a méhek és akkor már fújhatom az egészet. Aki nem szereti a kertet, annak most egy nehéz időszaka kezdődik, de aki imádja a virágokat, a természetet, az tudja, hogy mostanában sokat kell dolgozni, hogy aztán majd lógathassuk a lábunkat. Sok mindent be kell pótolni abból ami tavaly kimaradt, de ha valami az idén is elmarad idő hiányában, hát nem dőlök a kardomba. Már csak ezért sem, mert nincs kardom.
Megtanultam másként nézni a világot! Semmi és senki sem pótolhatatlan, tudni kell örülni a napsütésnek...
