Már több kritika vagy észrevétel is ért a blogom miatt. Az első észrevétel az volt, hogy ne tárjam ki magam annyira. De ezek a szösszenetek az én küzdelmemről és őszinteségemről szól. Tulajdonképpen azért írom őket, hogy ne felejtsem el a dolgokat és dolgoztassam az agyam.
A másik nagy kérés, hogy ne bántsak meg senkit. Ezt igyekszem is teljesíteni, és most is bocsánatot kérek mindenkitől, ha véletlenül megbántottam volna. Tényleg nem volt célom.
Tulajdonképpen hálás lehetek mindenkinek a munkahelyemen, hogy vissza mehettem dolgozni. Nekem új életem egyik nagy célja ez volt. Csak éppen hiányoztam másfél évig! Minden más lett, főleg a mentalitás. Nyugdíjba ment az a kolléganőm, akinek volt esze. Hiányzik is nagyon. A maradék kolléganővel nem lehet érdemben beszélgetni, mert a legfontosabb gondolatuk a körül forog, hogy hol lehet olcsón venni valamit. Az egyetlen, amit leolvasnak az szórólapok, mert az ingyen van. Sem amit olvasok, sem a gondolataimat nem tudom velük megbeszélni. Ebből kifolyólag nem egyezik az ízlésünk sem. Hát az a szerencse az életben, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenki nagyon elfoglaltnak tud látszani, hisz úgy tűnik, az a lényeg, hogy mindig mondani kell hangosan, hogy mit csinálsz.Ettől veszik észre, hogy dolgozol. Legalábbis egyesek szerint. Így hát sohasem leszek jó dolgozó. De nem ezen múlik a világbéke!
Na ez az egyik, ami nagyon nyomja a szívemet. Nagyon egyedül érzem magam a munkahelyemen, de bízom benne, hogy ez idővel változni fog. Végül is nem azért mentem vissza dolgozni, hogy szeressenek, hanem, hogy bizonyítsak magamnak. A munkámat el tudom látni, a többinek pedig nem kell ragadósnak lenni.
A másik nagy gondom, hogy még mindig segítségre szorulok. Amikor fekvőbeteg voltam természetes volt, hogy kiszolgálnak. Ebben legnagyobb szerepet a párom vállalta, amiért nem is tudok elég hálás lenni neki. Nem is volt semmi gond, amíg teljesen rá voltam utalva. Na, de egy ideje már el tudom látni magam, eltotyorgok a lakásban, megfőzök. Egyre nagyobb az önállóságra való törekvésem, és ez egyre több vitaforrás. Tudom, hogy nem lehet úgy vigyázni valakire, hogy közben meghagyjuk az önállóságát. A munka neheze még csak ezután jön. Nem is igazán tudom a jó megoldást. Na ezek a gondok, nem ám a többi.
Túl vagyunk egy nagyon nehéz hétvégén. Működött a gravitáció. Minden kiesett a kezemből a konyhában. Elég volt utánam takarítani. És a fejem is fájt elég sokat, dehát ez nem is csoda ennyi időjárási front közben. Különben meg mindennek a szél az oka! Felébredtem éjszaka és a fejfájás miatt nem tudtam visszaaludni. Jó, hogy fújt odakint a szél megint!
Most pedig hétágra süt odakint a januári tavaszi nap. Megyek nyíló hóvirágot fotózni...
