Mielőtt elfelejteném, szeretném mindenkinek megköszönni a névnapi jókívánságokat. Leírhatatlanul jól estek!
Ma, ebéd helyett a munkahelyemen már írtam egy formás blogot, de átmeneti internet kapcsolat hiányában törlődött az egész. Most kezdhetem elölről. Igaz, közben aludtam egy jót, ami nagyon jól esett. Valószínűleg szükségem is volt rá, mert nagyon fáradt lehettem. Én mindig csak az instabilitásomról veszem észre, hogy fáradt vagyok.
Azt hiszem írtam már arról, hogy amíg egészséges vagy, addig azt hiszed, hogy azok a fránya betegségek csak mással fordulhatnak elő. Aztán ugye kiderül, hogy TE is lehetsz áldozat! Na, ekkor kezdődik a harc a gyógyulásért.
A mai napig állítom, hogy egy súlyos betegségből való kimászásban nagy szerepe van a közeli hozzátartozóknak. Hiába voltam eszméletlen annak idején Pesten az Intenzíven, a kikerülésben nagy szerepe volt annak, hogy a párom, a fiaim minden nap, a volt osztálytársnőm a férjével szinte minden nap meglátogattak. Hiába, hogy csak némi emlékképem van arról az időről, de ŐK hitek bennem, próbáltak segíteni. Ugyanígy mellettem voltak Fehérváron és Kisbéren. A szúk családom mai napig mellettem van és segít nekem, pedig néha nem lehet könnyű dolguk.
A másik nagyon fontos összetevője a gyógyulásnak, hogy a beteg meg akarjon gyógyulni. Ha Ő feladta és beletörődött az állapotába, akkor nincs az az egészségügyi személyzet, aki eredményt tud vele elérni. (Én nagyon meg akartam gyógyulni ezért nem alakult ki betegségtudatom. Néha azért még mindig meglepődök, ha valamit nem tudok elvégezni, vagy hirtelen akarok fordulni.)
A gyógyulás harmadik fontos tényezője, hogy higgyél az orvosban, a terápiában. Már rég tudom, hogy ők csak a javadat akarják, még akkor is ha ez néha furcsának tűnik is. Én már ezer éve dolgozom az egészségügyben, de azért minden másképp néz ki, ha te vagy a beteg. Nem kell állandóan gyógyszert szednem szerencsére, csak vitaminokat és egy gyógyhatású szert szedet velem a családom (mert a gombakivonattól megtáltosodtam). Ha nem hiszel benne, akkor a legdrágább gyógyszer sem fog javítani a betegségeden. Te magad vagy a saját gyógyulásod!
Ja, és soha ne hagyjon el a humorod! Negatív szemlélettel nem lehet gyógyulni. Mindig, mindenben van valami humoros, csak meg kell találni! Meglehet, mert a humor fontos!
Nem tudok hinni a hókusz-pókuszokban és az általuk elért gyors eredményekben. Igazán tartós javulásokat csak sok-sok tornával, kitartással lehet elérni! (Nekem legalábbis így sikerült megtanulnom járni, és egyszer talán a látásom is rendbe jön.)
Igazán szívesen lemondtam volna az agyvérzés gyógyulásának pillanatairól, de ha nekem ezt dobta ki a gép, akkor ebből a gödörből kell kimásznom…
