Most már visszavonhatatlanul itt van az ősz! Tegnap egész nap szitált az eső és most megint elkezdett esni. Pedig bizakodtam egy kis szép időben. Most, hogy fogom megnézni a virágaimat a kertben ha hazamegyek.
Sok minden történt a hétvégén. És a hétvége péntekkel kezdődött, mégpedig a szemész doktornővel. Az volt a jó hír, hogy rendben van a szemem, csak csepegtessem tovább a műkönnyet. Mondjuk most már életem végéig. De ez legyen a legnagyobb baj!
A gondok ezután kezdődtek. Először kiderült, hogy még nincs meg az MR beutalóm, de nagyon rugalmasak voltak az osztályon. Így aztán már csak nekem kellett rugalmasan állnom ahhoz, hogy késésben vannak az Mr-en. Maga a vizsgálat nem volt olyan vészes, mint ahogy vártam. Tavasszal sokkal rosszabb, hangosabb volt az egész. És lehet, hogy én is rosszabb idegállapotban voltam. Most mindenesetre kaptam fülvédőt, amitől elviselhető lett az egész. A legmegnyugtatóbb az volt, hogy a párom végig ott ült a vizsgálóágy mellett és fogta a lábam. Előzőleg féltem a vizsgálattól, de a tavaszi eset után féltem az eredménytől is. Azért pedig csak este mentünk vissza, de akkor legalább sikerült pár szót beszélnem a leletező doktornővel is. Nem hallottátok a kövek lezuhanásának hangját? NEGATÍV lett a koponya felvételem eredménye. Egyenlőre nincs daganatom sehol sem! (Hogy megtanul örülni az ember minden kis jó hírnek.) Így sokkal nyugodtabban megyek Pestre kontrollra a jövő héten.
Ennyi volt az egész napi "munkám", de elfáradtam tisztességesen.Este mindkét fiam felhívott, és rájöttem, hogy nem csak nekem gördültek le kövek a szívemről, hanem a férjemnek és a két fiamnak is nagy örömet okozott az eredmény. A jövőben mindig ilyet szeretnék produkálni !
Szombaton ugyan gyönyörűen sütött a nap, de az én kedvemet elrontotta egy temetés. Előző életemben sem szerettem temetésre járni,de új életemben ez volt az első. Nyugodjál békében Jerabek doktornő! Jó, hogy a Tóth doktor temetése vidéken lesz, így nem lesz lelkiismeret furdalásom, ha nem megyek el. Az én idegrendszerem nem bírna ki még egy temetést. Szombaton úgy éreztem kötelességem el menni a búcsúztatóra.
Hát nyit az elmúlásról. A következő napokban még gyakran szóba kerül. Ez is egy próbakő lesz.
Tegnap pedig ki sem mozdultam a lakásból, mert olyan párás volt a levegő és az eső is szitált. Ez már a "nem szeretem" idő. Ilyen időben az ember a kutyáját sem zavarja ki. Na, azért a lakásba sem engedem be. A bejárati ajtó előtt alszanak békés-boldogságban összebújva Bagirával, a macskával.Még nem tudom mit fogok kitalálni, de nem szeretnék depressziós lenni az időjárás miatt.
Csak a fiaim hiányoztak nekem a hétvégén nagyon...
