Kicsit ideges vagyok. De én akartam. Holnap reggel hét órától ismét dolgozó nő vagyok. Remélem, most hosszabb időre és zökkenőmentesen. Azért görcsöltem szeptember 20-án az OMFI.ban (Országos Munkahigiénés és Foglalkozásegészségügyi Intézet), hogy eljöjjön ez a pillanat. Most mégis meg vagyok ijedve egy kicsit. Hiába, másfél év alatt elszokik az ember a munkahelytől. Nem a munkától, hisz abban volt részem eddig is. Megfogadtam magamnak, hogy nem veszek részt a munkahelyi herce-hurcában. (Ahol kettőnél több nő dolgozik egy helyen ott előbb-utóbb vannak konfliktusok.) Már többször említettem, hogy egy súlyos betegség megváltoztatja az ember gondolkodását, máshová kerülnek a hangsúlyok, más dolgok lesznek fontosak. Kit érdekelnek a munkahelyi torzsalkodások, ha engem békén hagynak, ha én végezhetem a dolgomat.
Ma ebédfőzés közben hallottam egy rádióriportot, ahol a folyóírás fontosságáról és egyéb hatásairól beszéltek. Ezt hallgatva jöttem rá, hogy én itthon nem sokat írtam folyóírással, mert a számítógép előtt csak a billentyűket nyomkodja az ember, a kedvenc rejtvényem pedig a sodoku, ahol csak számokat kell írni. Az olvasás pedig szintén nem jár írással. Már csak ezért is jó lesz visszamenni dolgozni. A folyóírástól fejlődni fog az agytevékenységem és javulni fog a látásom. (Ha mégsem így lesz tévedtek az amerikaiak is!)
Azért nem mentem már a múlt héten dolgozni, mert gyönyörűen sütött a nap! Mára már az idő is elromlott, hideg van, fúj a szél, kitört az ősz. Szóval igazi dolgozó idő van. Azért néhány kisvirágú krizantém kivirágzott az én kedvemért. Legjobban a kert fog hiányozni, mert mire délután hazaérek, főleg az óraátállítás után, már szürkület vagy sötét lesz. Tehát a kertet csak hétvégén fogom látni teljes pompájában. Most még virágoznak az aszterek (minden világoskék) és minden más kerti virág is (még a rózsák is). De már elkezdett virágozni a sisakvirág, ami az ősz megfellebbezhetetlen jele. Aztán már csak a krizantémok vannak hátra, de az ő látványuk némi őszi napsütésben felülmúlhatatlan.
Most megyek és még kihasználom az utolsó délutánt a kertben, amíg még süt a nap…
