Október van és gyönyörűen süt a nap. Meleg van, és én nagyon élvezem. Egyáltalán nincs még őszi hangulatom és ezt ennek a jó időnek is köszönhetem. Tegnap is, ma is kint szunyókáltam a szilvafák alatt a függőágyban és nagyon jól esett. Most egy kicsit keverek-kavarok a számítógéppel, aztán elkezdek dolgozgatni.
Gyönyörű a kert, mindenhol virágoznak az aszterek, döngicsélnek a méhek. Ha teljes értékű ember lettem volna a tél végén, akkor nem lenne ennyi felé aszter (jövőre nem is lesz), de most gyönyörű. Csak a kerttakarítást útálom nagyon. Valamelyik éven is karácsony körül vágtam le az elszáradt virágokat, mégse reklamált senki se. Az utcáról se jön be senki segíteni. Úgy hogy nincs lelkiismeret furdalásom. Egyenlőre élvezzük az életet, és a jó időt. Hamarosan virágozni kezdenek a kisvirágú krizantémok (már tele vannak bimbóval) és akkor megint szép lesz a kert. Az az igazság,hogy a kertben én a tavaszt és az őszt szeretem nagyon. Ilyenkor minden külön munka nélkül szép a kert, tele van virággal. (Nyáron egy idő után hiába locsolgatom, akkor sem lesz igazán szép.) Még hátra van a frissen vásárolt tulipánhagymák elültetése, de majd arra is sor kerül.
Amíg van erőm a kerttel és annak gondjaival foglalkozni addig nem félek. Ezek a gyógyulás tünetei. Mint ahogy az is a gyógyulás javára írható, hogy tegnap ledaráltam a pirospaprikát, és sóval összekeverve elraktam kis üvegekbe. Milyen jó lesz az majd ételízesítőnek! Ma délelőtt pedig lecsót tettem el télire. Igaz, ehhez már tegnap előkészültem. El is fáradtam tegnap is, ma is. Hiába, még nem vagyok a régi!
Amitől ilyen energikus vagyok az az, hogy megjött a munkáltatómhoz a levél, ami engedélyezi, hogy dolgozzak. Az egyetlen kikötés az, hogy szemüveggel dolgozhatok. De ezen semmi kivetni való sincs, eddig is ilyen feltétellel dolgozhattam. Azért van egy megkötés, egy ideig félévente kell mennem munkaegészségügyi vizsgálatra. Na de, ez legyen a legnagyobb baj.
Olyan sokáig vártam már arra, hogy dolgozhassak, hogy most amikor engedélyezték, akkor gyorsan elmentem szabadságra. Szerda óta szabadságon vagyok és még a jövő héten is. Addig próbálok felkészülni a „normális” életre, és elvégezni azokat a dolgokat, amiket majd a fáradságtól nem fogok tudni megcsinálni. De ezt én akartam! Az önbecsülésem miatt szükségem van rá…
