„Ha elmúltál ötven és egy reggel úgy ébredsz, hogy semmid sem fáj, akkor meghaltál.”

A fenti mondatot még előző életemben hallottam, de az agyvérzésem után minden szava teljesen új értelmet nyert. Tapasztalatok mutatják, hogy fél évszázad alatt eléggé elhasználódik az emberi szervezet ahhoz, hogy különböző generáljavításokért jelentkezzen.

Emlékszem az agyvérzésem után mennyire örültem az első ráncaimnak, az arcmimikámnak (az arcidegbénulás oldódásával), vagy mekkora örömet okozott az első hátfájás, mert az jelezte, hogy oldódik a törzsataxiám. Tudom, hogy soha nem leszek a régi, de törekszem rá. Időnként már újra a régi a hangom és újra egyre gyakrabban nevetek úgy, ahogy régen. Szűnőben a kettőslátásom, már csak kényelmi okokból használom az olvasó szemüvegemet. Lassan majd visszaáll az élet a régi kerékvágásba, vagy legalábbis azt képzelem.

Nem igazán tudok mit kezdeni azzal, hogy nekem és a hozzám hasonlóknak folyamatosan bizonyítaniuk kell. Amikor arról panaszkodtam, hogy nem mindig jutnak eszembe nevek, akkor a kolléganőim kinevettek, hogy ez velük is előfordul rendszeresen. A férjem mindig nekem mondja, hogy mit szeretne elintézni vagy vásárolni. Jegyezzem meg én, mert Ő máris elfelejtette. Igen ám, de az Ő munkaképességüket senki sem kérdőjelez meg! Nekem pedig 20-án az OMFI-ba kell mennem, hogy eldöntsék dolgozhatok-e újra. Megmondom őszintén, nagyon csalódott leszek ha nem! Én az egész eddigi új életemet arra tettem fel, hogy újra munkaképes legyek! Ezért végeztem a tornagyakorlatoktól kezdve mindent, ezért szedtem a vitaminokat! Ha nem írják alá az Egészségügyi Könyvemet célveszett ember lettem, nem fogok tovább fejlődni. Ezen a szinten ennyit értem el, mert erre volt motiváció. Ha újra dolgozhatnék, akkor persze, hogy az lebegne előttem, hogy minél előbb olyan legyek, mint a kolléganőim, mert a másságot ebben a világban még nem nagyon tolerálják. Ahhoz, hogy itthon ellássam a háztartást és a kertet elé amit eddig elértem. De bennem több van. Most még nem elégít ki, hogy itthon beszélgethetek a párommal és a szomszédokkal! Talán tíz év múlva majd más lesz a helyzet!

Hát most napok óta ez foglalkoztat, izgat. Most már kellőképpen ideges vagyok. Ideje elő vennem a pozitív hozzáállásomat…