Én igazán szeretem az esőt, de ami itt napok óta leesik az már abszurdum. Az én véleményem szerint locsolással csak életben lehet tartani a növényeket,a növekedésükhöz, fejlődésükhöz szükségük van az esőre is. Sajnos ilyenkor a gaz is növekedésnek indul, és én jelen állapotomban még nem tudok gazolni. Ezért is sajnálom szegény férjemet, nem elég neki az a sok lehullott vadringló, még a gaz is itt van! Jövőre már mindent meg fogok tudni csinálni (remélem)!
Ma délután a Balatonon jártunk a szőlőben; oda is vissza is átautóztunk olyan felhőszakadáson, hogy szinte semmit sem lehetett látni a szélvédőn keresztül, pedig törölt rendesen a lapát. Aztán mire visszaértünk Fehérvárra már itt is esett az eső. De engem nem is az eső visel meg igazán. Az egyik nap még 34 fok volt és kánikula, aztán leszakadt az ég és másnap már csak 17 fok volt a maximum. Hazánk éghajlata kontinentális az én tudomásom szerint (legalább is az elmúlt évekig), az itteni „zemberek” nincsenek hozzászokva az ilyen nagy hőmérsékletingadozásokhoz. Ez nem csak az én szervezetemet, hanem nagyon sok más ember egészségét is megviseli. A gyakran változó frontoktól fáj a fejem (nem mástól), ingerlékeny vagyok és fájnak a hasi varrataim. Hiába nincs keresztbe felvágva a hasam, nekem akkor is érzékeny és nem azért mert kényes vagyok.
Napok, sőt hetek óta vacakol az internetünk. Tegnap volt itt egy szerelő, aki nem tudom, hogy mit csinált, de a net utána sem lett jobb. Délután kaptam a három férfitől egy új asztali gépet. Gyors, mint az állat, de nem tudtam élvezni, mert folyamatosan leoldott. Ezért aztán ma délben megint jött egy másik szerelő, aki megállapította, hogy a hiba valahol az ő hálózatukban van. Remélem azóta kijavították, én legalábbis tudom használni a gépet. E-mail-okat ugyan nem tudok fogadni, de ez lehet installálási hiba is, amit majd kijavít valamelyik fiam. Ja, és nem is fogytam öt kilót, hanem csak hármat az új gépért, tehát erősen lelkiismeretfudralásom van.Persze, lehet, hogy ez is csak egy indián fejdísz!
Nem tudom, ki hogy van vele, én nagyon útálom szurkálni magam. Kaptam (Írtak fel nekem) 10 injektiót, hogy naponta egyet bökjek a combomba, nehogy trombózist kapjak. Hát, tegnap délben bevittem egyet a munkahelyemre, bökje már belém más. Ma és holnap este még meg kell szúrnom maga, aztán vége! Jajj, és holnapután kiszedik a varrataimat. Nagyon bízom benn, hogy az utána következő gyógyulásom is gyors lesz, és minél előbb mehetek dolgozni. Ebben az országban én vagyok az egyetlen aki vágyik a munkahelyére, de nekem szükségem van a közösségre és arra, hogy valakinek fontos legyen a munkám.
A férjem szerint, most megint megállt a fejlődésem. Megint totyogok, mint lúd a jégen. De hát már két hete nem tornászom. Holnapután az első kérdésem lesz, hogy mikor folytathatom a gyógytornát. A második, hogy meddig kell viselnem a haskötőt.
Hát többé-kevésbé ezen is túl vagyok. Most már szeretnék mindenféle betegség nélkül dolgozni hosszú ideig! Az elmúlt másfél évet senkinek sem kívánom. Most már úgy érzem . hogy túl vagyok minden depressziós mélyponton, és ebben a Ti üzeneteitek nagyon sokat segítettek nekem! Bocs, hogy nem köszöntem meg mindenkinek külön. KÖSZ.
Éjszakánként, amikor nem tudok aludni, olyan formás blogokat írok fejben, hogy csak na.Most pedig szita az agyam.Majd folytatom valamelyik nap…
